Jasper Johns 1948-ban, 18 éves korában költözött Dél-Karolinából New Yorkba. Itt ismerkedett meg a modernista művészek munkáival és tíz évvel később itt, a Leo Castelli galériában rendezte meg első, nagy szenzációt keltő kiállítását is. Bár New York-i lakását és műtermét megtartotta, már nem él a városban.
Az év egy részét Connecticut-i farmján, a másik részét a Karib-tengeri St. Martin szigetén vásárolt birtokán tölti. Fenntart egy házat Los Angelesben, van lakása Londonban és Párizsban is. A nagy elődök, Kandinszkij, Modrian, Degas, Cézanne, Monet, Picasso, Duchamp, nagy kortársak és régi barátok, Cy Twombly, Robert Rauschenberg, Andy Warhol és a fiatalabb generáció, Schnabel, Taffee, Francesco Clemente képeiből álló műgyüjteményét Connecticut-i otthonában tartja. Karib-tengeri háza falán csak egy saját, a viaszba kevert pigment ősi technikájával festett, a szürke számtalan árnyalatában pompázó, festett lécekkel és az egyikről lógó zsinórral három dimenzióssá tett triptichonja, a Bushbaby (2005) függ. „Itt nem lehet képeket tartani, a forró, párás levegő és a termeszek miatt.” – mondja a képet vizsgálva, „valamilyen okból az enkausztikus művek ellenállnak az időjárásnak és a hangyák sem kedvelik őket.
Jasper Johns időtlen idők óta az amerikai művészet ikonja. Fél évszázaddal ezelőtt az ő zászló- és céltábla festményei segítettek letaszítani trónjáról az absztrakt expresszionizmus második és harmadik generációját, változtatták meg mindörökre a művészet fogalmát, tették lehetővé a pop-art megszületését. 3 éves korában kezdett rajzolni és azóta nem hagyta abba. Szülei korán elhagyták. A vágy, hogy művész lehessen segített túlélni magányos gyermekkorát. Első, nagysikerű kiállítása óta szinte a világ összes számottevő múzeuma, galériája bemutatta műveit. Több művészgeneráció nőtt fel példáján. Az éleseszű, módszeres fiatal művészből mélyebb, líraibb, kevésbé kiszámítható idős mester lett.
Most a New York-i Metropolitan Museum of Art Jasper Johns: Gray című kiállítása mutatja be a szürke színnel, egész pályája során végzett, eddig kevéssé ismert kísérleteit. Nevéhez inkább az eleven színek, a zászlók kékjei, vörösei és fehérei, a céltáblák sárgái fűződnek. Általában talált képeket használt, olyanokat, amelyek már régen annyira rögzültek a tudatunkba, hogy nem ébresztenek gondolatokat. A talált képekhez illően nem használt színárnyalatokat, a festéket egyenesen a tubusból vitte a felületekre. De a szürke és annak árnyalatai sokkal inkább jellemzőek visszafogott, magányos, ambivalens, elegáns érzékenységére és intellektuális szigorára, mint a briliáns színek. Mostani, 2008. május 4-éig látogatható kiállításán 120 műve, festmények, rajzok, nyomatok és néhány szobor látható, köztük az 1950-es években készített, iskolatábla szerű festményei és a művész legújabb Catenary (Láncív) sorozatának törékeny ívekkel és a képekre applikált fehér zsinórokkal operáló, talán az emberi sorsokra utaló művei. A szürke megannyi árnyalata üdítő, felfrissítő Jasper Johns jobban ismert, zajosabb, színes mesterművei után.
Metropolitan Museum of Art, New York