Najmányi László: John Constable – Salander-O’Reilly Gallery, New York

Miközben az ipari forradalom a bukolikus angol vidéket Blake „sötét, sátáni malmaivá” alakította, évtizedekkel az impresszionalisták megjelenése előtt, John Constable (1776–1837) csendesen újrafogalmazta a tájképfestészetet. Megszabadult a régi mesterek felhők nyílásain át a földet pásztázó metaforikus, mennyei fényoszlopaitól. Világos színű, fehérrel áttört, kromatikus szürke felhői azúrszínű égbolton gomolyogtak, késsel, vastagon felvitt hullámai kegyetlen tengerek vizét fordrozták. Mint fél évszázaddal később Monet, Constable is konokul ragaszkodott ahhoz, hogy azt fesse, amit a természetben tett kirándulásai során látott. Ő volt az első plain-air festő, aki nem a műtermében képzelte el a világot, hanem állványát és festődobozát cipelve járta az angol tájat. Bár kisméretű olajfestményeit vázlatoknak nevezte, azok befejezett, kész tájképek. Constable több mint 200 éves festményei még a mi, folyamatosan „képekkel bombázott” szemeinken át nézve is izgalmasak. Egy különleges érzékenységű művész útkeresésének megfelelően mozognak a realizmus és absztrakció határterületén. Ahogy lombos fái és az esőt igérő felhői visszatükröződnek az iszapos pocsolyák vizén, többet mondanak mint bármelyik, vakáción, digitális fényképezőgéppel készüt jpg.