Asia Society, New York
Keleti pompával berendezett, tágas lakóhajó lebeg a lótuszvirágokkal díszített Dal tavon. Süppedő szőnyegek, valódi arannyal hímzett, puha párnák, színpompás trópusi virágok pasley motívumoktól pompázó vázákban. Az ablakokból és a teraszról a Himaláják égigérő fala csodálható, miközben a hajukban virágot viselő, selyem Nehru öltönybe öltözött szolgák trópusi gyümölcsöket, mango levet, teát, indiai ételkülönlegességeket és fagylaltot szolgálnak fel reggelire. „Kér a sahib mágikus gombát az omlettjébe?”, kérdezi Mukhti, a hajóinas, miközben előkészíti a hasis pipákat.
Napközben fürdés a kristálytiszta vizű tóban, utána masszázs, manikűr, pedikűr, kozmetikus, fodrász, jós, jósnő (akinek kell), vagy a parti műemlékek látogatása, virágfűzérekkel dekorált, selyem napernyős csónakokon. Könnyű, 8–10 fogásos ebéd a parton, virágszőnyegen, vagy a lakóhajó teraszán. A színes szárikat, réztárgyakat, ezüstneműt, arany ékszereket és drágaköveket áruló kereskedők csónakkal jönnek a lakóhajókhoz, de csak akkor, ha a szolga hívja őket. Amíg India nagy részét a párás kánikula fullasztja, itt, a Mogul uralkodók és az angol gyarmati hivatalnokok egykori kedvenc üdülőhelyén még nyáron sem emelkedik 25 C fölé a hőmérséklet. Délután szieszta. Kérésre fejükön virágkoszorút viselő kislányok és kisfiúk pávatoll legyezőkkel legyezik a szundikáló vendégeket, vagy arcukat simogatják. Este a szolgák gyertyákat gyújtanak a teraszon, hozzák a pipákat, koktélokat szolgálnak fel. Színes lampionokkal díszített csónakokon megérkeznek a zenészek és táncosok. Megszólal a szitár, lágy ritmussal lüktetnek a dobok. Táncolni kezdenek a csillogó ékszereket és finom szárikat viselő táncosnők, előbb a szemeikkel, aztán fejük alig észrevehető mozgásával. Kezdődik a vacsora. Kócsagtollal ékesített, fehér gyolcs turbánt viselő személyzet szolgálja fel, ezüsttálakon. Ezüst evőeszközök, kristálypoharak, gyümölcslevek, borok. 20–22 fogás. Utolsóként 24 karátos aranyfüsttel borított kókuszsüteményeket kínálnak, majd ezüsttálakban hozzák a virágszirmoktól illatozó kézmosóvizet. Ha szükséges, a csak suttogva beszélő inas, Mukhti prostituáltakat is rendel a partról, bármilyen életkorút, neműt, nemzetiségűt. Az égbolt sötétkék bársonyán ragyognak a csillagok. A holdfény bevilágítja a mennyei tájat. A tó mozdulatlan tükre felett a hasispipák édes füstje lebeg. Amikor a vendégek nyugovóra térnek, a zenészek hátrább eveznek és egyre halkabban játszanak, hogy minél lágyabb legyen az alvás mágikus állapotába való átcsúszás a kedves vendégnek. Mindez, mai magyar pénzben számítva, személyenként mintegy napi 1500-2000 forintért. Ilyen volt a Himaláják és a Pir Panjal vonulat misztikus szépségű völgyében, Kasmírban a külföldiek élete az 1960-70-es években. A Dal tó lakóhajóin hírességek éltek, a Beatles, a Rolling Stones tagjai, angol és amerikai arisztokraták, írók, művészek, filmcsillagok. És rengeteg koszos hippi, életük értelmét kereső fiatalok Amerikából, Európa szabad országaiból. Néhány száz dollárból akár egy évet is el lehetett tölteni, igen jól élve Indiában. Az 1970-es évek végén, az afganisztáni szovjet invázió után a kasmíri paradicsom, mint annyiszor a térség évezredekre visszanyúló történelmében, pokollá változott. Újrakezdődött a Kasmír birtoklásáért évszázadok óta folyó harc a völgyet lakó hinduk és mozlimok között. Templomok, mecsetek, piacok, bazárok robbantak fel. Aláaknázták az utakat. Terrorista bandák egyre több turistát raboltak el és fejeztek le. Kasmír néhány év alatt megszűnt turista célpont lenni. A Dal tavon ma már üresen lebegnek a korhadó lakóhajók.
A New York-i Asia Society The Arts of Kashmir című, 2008. január 6-áig látható kiállításán egy szédítően gazdag, folyamatos konfliktusokból épült történelem nyomása alatt, hatalmas szellemi örökségektől katalizálva kikristályosodott kultúrával ismerkedhetünk meg. Kasmír szent hely a hinduk számára, a korai buddhizmus otthona és a Mogul uralkodók játszótere. A kasmíri művészet az indiai, kínai, afgán, mozlim hagyományok ötvöződéséből alakult ki. Mindmáig könnyen befogadja a külső hatásokat, és ő maga is erős hatással van a környező kultúrákra. Világszerte elismert szépsége ellenére Kasmír művészete kevéssé ismert Nyugaton. Ennek számos oka van. Az 1960–70-es évek világvándorai a kifosztott kolostorokból kínai csempészek követítésével vásárolt tibeti műtárgyakkal keverve hozták haza a kasmíri fémszobrokat és festményeket, így ezek tibetiekként kerültek piacra. A nyugati világ múzeumainak – ez alól a New York-i múzeumok sem kivételek – kasmíri gyűjteménye meglehetősen szegényes. A 30–40 évvel ezelőtti érdeklődés Dél-Ázsia iránt mára jórészt eltűnt. A térségből származó műtárgyakat nehéz eladni London és New York piacain. A ma nyugati emberének az India szellemi sugárzási övezetébe tartozó vidékek művészete túl szexi, túl spirituális, túl félelmetes, túl absztrakt, túl naturalisztikus, túl játékos, túl barokk – és mindez együtt. A ma nyugati embere, szülei generációjával ellentétben nem szivesen lát vicsorgó, őt megenni készülő indiai istenséget, vagy rajta nevető Buddhát a kandallója párkányán, izlám kaligráfiát az ebédlőben, kecskeszőrből szőtt takarót a hálószobában. Az Asia Society kiállításán ezek a tárgyakat nem luxuscikkekként, hanem mindennapi használatukban csodálhatjuk meg, ahogy felidézik a vallásháborúk között fel-fel tündökő álomvölgy Paradicsomát. A hinduizmus érkezett meg legkorábban Kasmírba. Az i. u. 5. századból származó, bronz Visnu maszk arca, a kackiás kis bajússzal a Kasmírtól északra fekvő Pakisztán és Afganisztán Gandharan kultúráját idézi. Az indiai és közép-ázsiai stílusok összefonódásával, a Gupta dinasztia alatt kialakult egy nagyon elegáns kasmíri ’nemzetközi’ stílus, amelynek jegyeit a 7. századból származó, a táncoló hindu anyaistennőt, Indránit ábrázoló mészkőszobron figyelhetjük meg. Hosszú, finom, ovális arc, hullámozva ívelő felsőtest és elképesztő precizitással kifaragott, gazdagon díszített közép-ázsiai stílusú szoknya. A végtagok anatómiája a kor buddhista művészetére utal. Minden karcsúsága, finomsága ellenére az istennőnek földet rázó jelenléte van. Néhány esetben a műtárgyak vallási identitása nem-, vagy nehezen megállapítható. A jellegzetesen kasmíri nő-típushoz hasonlító figura, az ezüst berakással fültől-fülig díszített szemekkel lehet akár Sarasvati, a tanulás hindu istennője, de lehet Prajnaparamita is, a bölcsesség buddhista megtestesítője. Mindkét vallásban erősek a tantrikus vonulatok, ez vezetett az átfedésekhez, összecsengésekhez, amelyeknek formáló hatása olyan erősen érezhető Tibetben és Nepálban. Mire Kasmír első mozlim uralkodója elfoglalta trónját a 14. században, az Indiából korábban a mozlimok által kiűzött buddhizmus már elhagyta a völgyet. A hinduizmust továbbra is gyakorolta a helyiek egy része, más részük azonban a mohamedán kultúra hatása alá került. A kiállítás izlám emlékeket bemutató részébe érve tapasztalhatjuk a vallási ikonok eltűnését, helyettük öltözékeket és öltözék-kiegészítőket láthatunk. A legkülönösebb kiegészítők a magát Gábriel arkangyal reinkarnációjának látó Gulab Singh maharadzsa sáfrány és rózsaszínekben pompázó angyalszárnyai. Burjánzik a dekoráció. Virágok kígyóznak a mecsetek csempéin, imaszőnyegeken, Korán-borítókon, teáscsészéken és selyemsálakon, kézíratok iniciáléin és margóin, királyi fogadásokat ábrázoló festményeken. Végül láthatjuk a viktoriánus Anglia befolyását a kasmíri műtárgyakon, európai stílusú, kasmíri motívumokkal díszített bútorokon, teáskészleteken, evőeszközökön, amelyek a korábbi korok emlékeivel összehasonlítva gyengéknek, halottaknak tűnnek.
