Kopasz Tamás festő-, szobrász- és zeneművész, pedagógus videóportréja.
Kopasz Tamás festő-, szobrász- és zeneművész, pedagógus 1981-ben, a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán szerzett diplomát. Korai, figurális munkái után az 1980-as évek elején az 1940–50-es években virágzott, minden narratívát és az ábrázolás összes válfaját elvető absztrakt expresszionizmusban találta meg az alkatához, személyiségéhez, alkotói ambícióihoz leginkább illeszkedő kifejezési formát, azóta ezt a hagyományt folytatja. Az új minőség keresésének kényszerétől megszabadulva a mesterfokon elsajátított műfaj határain belül kísérletezik. Szobrászként és festőként egyaránt rendkívül termékeny művész. Szobrait fémből készíti. Festőként a kezdeti, anyagokkal és hordozókkal való kísérletezés után ma már papírra és vászonra dolgozik, olaj- és akrilfestékkel.
Művészetében a kezdetektől erősen jelen van a zene. Főiskolás évei alatt szaxofonon játszott, azóta az elektronikus zene, azon belül a szeriális irányzat felé fordult. A zene nemcsak az önkifejezés eszköze, hanem fontos inspirációs forrást is jelent számára. Nemrégen fejezte be a barokk zene, elsősorban az ellenpontozás, a harmóniák és motívumok szervezésének mágusa Johann Sebastian Bach, és az olasz barokk zeneszerzők eredményeit, valamint a közép-német polifonikus kórus tradíciókat a tökéletességig fejlesztő Georg Friedrich Händel munkássága, szellemisége, emelkedettsége, műveinek elragadtatott pompája által inspirált, éveken keresztül tartó képzőművészeti korszakát.
„A festmények teljes képfelülete kitöltött. Ritkán, csak foltokban jelenik meg a lazúros kivitelezés. A felszín mindenütt pasztózus, fénylő. A vásznon heves gesztusok kavarognak, az elemi ösztön táncát járja. A nyitóképen, az Ariodante 3-on feketék-lilák-bordók sávjai folynak egymásba, a centrumban vihar dúl, néhol kivillan egy sugárnyi napsárga, fuvallatnyi fehérek nyújtózkodnak. Az Ariodante 6-on lefelé irányul a mozgás, kicsit nyitottabb a kompozíció, megjelenik a narancssárga mező a festékpászmák és kanyargó ívek határszélén. Az Ariodante 2-ön elszabadult erek-csermelyek mossák a felszínt. Az ecsetet a zene hangjai mozgatják, a festékpatak hullámzik, elindul, megtorpan, önmagába tér vissza, vad kanyarokat vesz. Az alsó réteget átírja-kitakarja. Az újra- és újrafestés közben a fekete a sárgával, a rózsaszínbe hajló lila pedig a szürkéskékkel harcol. Az Ariodante 4-en a bordós-feketés felszíni formáció mézesen-lekvárosan folyékony anyagpatakjaiból néhol lefelé csorog a festék hajszálere. Energia áramlik a magmából, a gesztus hihetetlen mozgássort képes leírni, a tudatalatti felszabadul, az önkény automatizmusa vezényel.”, írja a művész barokk festményeiről Kozák Csaba a Kopasz zenét fest című, az Élet és Irodalom, 50.évf. 39. számában megjelent recenziójában.
Kopasz Tamás méltán ismert és elismert művész. A kapott ösztöndíjak, támogatások lehetővé tették számára, hogy több országban tölthessen rövidebb-hosszabb, kreatív időt. A meglátogatott helyek hatása azonban nem közvetlenül, hanem csak több áttételen, belső szűrőn keresztül jelenik meg műveiben. Nem a környező valóságra, hanem önnön érzelmeinek turbulenciáira reflektál. Ahogy Dr. Keserü Katalin mondta a művész a Duna Galériában, 1995-ben rendezett kiállítását megnyitó beszédében: „Közömbösnek látszik, hogy Turkuban (ill. Ulappában) vagy Worpswedeben készültek-e Kopasz művei. Kizárólag arra fordít gondot, hogy minél szembetűnőbben adjon hangot az érzelmeknek, a szubjektumnak, narráció és esztétikai mérlegelés nélkül, ironikusan. Ezzel ad sajátos rangot a személyesnek, korunkban, amikor az érzelmek más módokon is (az emlékezés, a konceptualizáció esztétizáló vagy anti-esztétizáló módszereivel) a művészetben előtérbe kerülnek.”
Kopasz Tamás honlapja: http://www.kopasztamas.hu