Najmányi László: Kultiplex rekviem

2008. február 28-án bezár Budapest egyik legizgalmasabb kulturális helyszíne, a Kultiplex nevű IX. kerületi alternatív szórakozóhely, art-mozi, a fájdalmasan kevés rock koncerttermek egyike, a Tilos Rádió otthona, az 1995-ben bezárt legendás Tilos az Á szellemiségének utolsó folytatója. A Szabad Demokrata vezetésű kerületi önkormányzat – a szocialista-liberális többségű fővárosi önkormányzat és az épületet birtokló Budapest Film egyetértésével – döntött a hely eladásáról és engedélyezte az épület lebontását. A hivatalos indoklás szerint a Kultiplex nagymúltú épületét azért kell lebontani, mert a IX. kerületi önkormányzat ingatlanfejlesztőknek eladott egy Üllői úti foghíjtelket, ahol valószínűleg szálloda épül majd. Az így kieső zöldterületet az érvényes városrendezési szabályok szerint pótolni kell. Az önkormányzat tervei szerint a telek mögötti, jelenleg parkolóként használt Markusovszky tér, a lebontott Kultiplex telke és a mellette lévő, elhanyagolt játszótér parkosításával tesznek eleget a szabályoknak. Ismét kiderült, hogy eltérő szempontjai vannak a kerületi- és városvezetésnek, illetve az élő kultúra művelőinek és kedvelőinek. Budapest kulturális vonzerejét nagy mértékben az alulról indított kezdeményezések tartják fenn úgy-ahogy, mint például a West Balkán, a Szimpla, a Cinetrip, a Fecske, a Trafó, a Corvin-tető, a Mu Színház, a Kulti és a gyorsan szaporodó, még gyorsabban eltűnő romkocsmák. A kormányzati, önkormányzati kezdeményezésre létrejött kulturális intézmények, mint például a Millenáris, közismerten nem „felhasználóbarátok”, a diktatúra idejét idéző merevségük, gyárszerűségük, túlburjánzó bürokráciájuk, áraik, személyzetük barátságtalansága miatt sem a fellépők, sem  közönségük nem érezhetik otthon magukat bennük. A Kultiplex kevés lobbierőt jelentő kreatív stábja és közönsége január 10-től február 23-ig tartó Dózer nevű fesztivállal búcsúzik otthonától. A fesztivállal nemcsak búcsúzni, hanem tiltakozni is akarnak az alternatív – élő – kultúrát egyre gyorsuló ütemben ledózeroló politika ellen. Egy hónap múlva a Kultiplexnél dübörögni kezdenek a munkagépek, a rendszerváltó liberális elit által korábban propaganda célokra, önmaguk fényezésére, európaiságuk bizonyítására használt, mára felesleges teherként érzékelt élő kultúra pedig mehet vissza oda, ahonnan jött, ahol a diktatúra alatt tengődött: a föld alá. „Never trust a politician” (Soha ne higyj politikusnak) énekelte sok évvel ezelőtt Bob Marley. Figyelmeztetése semmit sem vesztett aktualitásából.