Najmányi László: Legyen minden időleges, avagy mikor van a kiállítás?

A tibeti homokmandalákat, a navajo indiánok homokfestényeit megsemmisítik alkotóik elkészültük után. Hasonlóan tűnik a semmibe a színházi előadás, a performance, lázas szerelmek éjszakáinak illata. Sokan gondolják úgy, hogy a legjobb művek az enyészetnek készülnek. A múló pillanattal a semmibe tűnő művészetet persze nem lehet gyűjteni, nem lehet a falra akasztani és büszkélkedni vele, nem lehet elárverezni, és hamisítani sem igazán érdemes.Let Everything Be Temporary, or When is the Exhibition címmel szervezett kiállítást Elena Filipovic. A kiállításon megcsodálhatjuk Michel Blazy krumplipüréből készült murálját, megkóstolhatjuk Felix Gonzalez-Torrez szabadon fogyasztható cukorkáit, meditálhatunk Gabriel Kuri érő avokádóit, használhatjuk Oksana Pasaiko lassan fogyó szappanját, sétálhatunk Joëlle Tuerlinckx site-specifikus, padlóra szórt konfetti kompozícióján, olvashatjuk Tomo Savic-Gecan falra írt gondolatmenetét arról, hogy miképpen lehetne piaci értéket adni a folyamatos változásban lévő műalkotásnak. A kiállítás szemlélőjének óhatatlanul Marcel Duchamp fél évszázaddal korábbi Portenyészete jut eszébe. Sok értelme nincs annak, hogy Boris Belay folyamatosan videóra veszi a változó kiállítást: a rothadó avokádó illatát, tapintását reprodukció nem képes visszaadni.
2007. január 10 – február 17.
Apexart Gallery, New York