Najmányi László: Lopott műkincsek

Annyi minden történik, hogy bizonyára kevesen emlékeznek már 2003 márciusára, amikor Irak (mint utólag kiderült, nem létező) tömegpusztító fegyverei és (mint utólag kiderült, nem létező) Alkaida kapcsolataira hivatkozva az amerikai hadsereg előbb szétbombázta, majd megszállta a renitens amerikai ügynök, Szaddam Husszein országát.A világ televíziói mutatták az amerikai katonák orra előtt, nemegyszer aktív részvételével kifosztott bagdadi múzeumokat, a síró múzeumigazgatót, aki az emberi civilizáció bölcsőjének elrabolt, pénzben kifejezhetetlen értékű, pótolhatatlan műtárgyait siratta. Láthattuk, hallhattuk az amerikai védelmi minisztert, Donald Rumsfeldet is, amint azon viccelődött, hogy minek ekkora felhajtást csinálni „pár összetört váza miatt”. Láthattuk az amerikai tank-bázist Babilon és Ur városa romjai között, hallhattuk, ahogy a lánctalpak sokezer éves égetett agyagtáblákat szétzúzva csikorogtak. Az ősi Mezopotámia, Sumér emlékei jórészt eltűntek, Iraknak alig maradt történelme. Az elrabolt több százezer iraki műtárgy közül csak pár tízezer került elő. A többi hamarosan felbukkant a nemzetközi műtárgy-kereskedelemben. Kisebb részük, hamis eredetbizonyítványokkal már a nyugati világ nagy múzeumainak gyűjteményét gazdagítja, nagyobbik része magángyűjtőkhöz került. Háború nélkül jutottak hasonló sorsra a világ ősi civilizációi többségének megmaradt kincsei is. A napokban szövetségi ügynökök kutatták át a Silk Roads nevű Los Angeles-i galériát és négy dél-kaliforniai múzeumot (Los Angeles County Museum of Art; Pasadena Pacific Art Museum; San Diego Mingei International Museum és Santa Ana Bowers Museum), Thaiföldről, Myanmarból (Burma), Kínából és amerikai indián sírokból elrabolt műkincsek után kutatva. Az öt éve tartó nyomozás fókuszában Jonathan Markell és felesége, Cari Markell, a Silk Roads galéria tulajdonosai és Robert Olson műkereskedő állnak. A vizsgálatban részt vevő ügynökök szerint a Markell-házaspár Robert Olson közreműködésével importálta a lopott műtárgyakat, majd gazdag klienseik nevében múzeumoknak ajándékozta őket, a kliensek pedig leírták a műkincsek Markellék által magasra becsült értékét az adóikból. A vizsgálatban részt vesz az amerikai vám- és adóhivatal is. A gyanúsítottak a Távol-Keletről másolatokként, „Made in Thailand” cimkékkel ellátva importálták az eredeti műtárgyakat, elkerülve ezzel a magas vámokat és az eredeti műalkotások importálásához szükséges engedélyek beszerzésével járó huzavonát. A Los Angeles County Museumban körülbelül 60 ilyen, az utóbbi tíz évben gyűjteményüknek adományozott műtárgyat találtak a nyomozók, akik a múzeumok vezetőit és kurátorait azzal gyanúsítják, hogy tudtak a tranzakciók illegális voltáról. A több mint 120 oldalnyi vizsgálati jegyzőkönyv szerint egy tipikus ügylet a következőképpen zajlott: Markellék néhány száz dollárért megvásároltak egy illegálisan importált műtárgyat Robert Olsontól, majd 1500 dollárért eladták a magát vásárlónak álcázó nyomozónak. Ezután kiállítottak egy bizonyítványt, amely szerint a műtárgy 4990 dollárt ér. Így elkerülték az 5000 dollárnál magasabb értékű műtárgyak adományozásához szükséges hatósági bizonyítványok beszerzését.