Najmányi László: Mark Grotjahn kiállítása

Whitney Museum of American Art, New York
Úgy tűnik, hogy néhány fiatalabb festő úgy próbál megszabadulni a késői modernizmus merev szigorúságától, hogy újralátogatja a korai, az absztrakció és reprezentáció közötti, modernista művészetet, Modrian virág-festényeit, Jawlensky maszkjait, Malevich robotszerű parasztjait, amelyekben a figuratív, a geometrikus, a térbeli és a vizionárius látásmód még összefonódott. Ott keresnek eddig fel nem fedezett ösvényeket, nem használt tangenseket. Hogy zarándokútjuk nem eredménytelen, azt Tomma Abts, Wade Guyton, Eileen Quinlan, Sergei Jensen, Cheyney Thompson és mások munkái bizonyítják, ideértve Mark Grotjahn Los Angeles-i festő képeit is. A 38 éves Grotjahn arcokat, virágokat és vastag festékrétegek felhordásával készült absztrakciókat fest – az utóbbiak tették híressé. Absztrakt képein egymáshoz közeli színek sugároznak ki egy központi, függőleges sávból, pillangóhoz hasonlító effektust kreálva, amelyet két, vagy több eltűnési pont destabilizál. Ezek az elemek együtt alkotják a távoli fényrobbanáshoz hasonlító szenzációt, még a monokrrómnak látszó képein is. A Whitney Múzeumban rendezett kiállításán Grothjan 8 ajtóméretű, színesceruza rajzot mutat be, amelyek közül néhány éjszakai hangulatú, mások az Op Art-ot idézik. Érdekes látni, hogy a művész felhagyott korábbi munkáinak címerszerű frontalitásával, így sikerült elkerülnie, hogy Kenneth Noland céltábla-képeihez hasonlóan, festményei önmaga emblémáivá váljanak.