2011. június 16-án, 67 éves korában, nigériai Ogidi városban, stroke következtében meghalt Prince Twins Seven-Seven yoruba származású festő, szobrász és zeneművész, az UNESCO kulturális nagykövete, akit az afrikai modernizmus egyik legjelentősebb művészének tartanak.
2011. június 16-án, 67 éves korában, nigériai Ogidi városban, stroke következtében meghalt Prince Twins Seven-Seven yoruba származású festő, szobrász és zeneművész, az UNESCO kulturális nagykövete, akit az afrikai modernizmus egyik legjelentősebb művészének tartanak.
Keveset tudunk a kortárs Afrikai művészetről, noha gazdagabb, változatosabb, mint európai megfelelője, ráadásul ősi energiákat szállító gyökerei sokkal messzebbre nyúlnak vissza az időben, mint az európai művészeti tradíciók. A kontinensen megszámlálhatatlan, saját gondolkodásmóddal és vizuális kultúrával megáldott nép, népcsoport, közösség él. A kisebb, nagyobb, nemrég még önfenntartó, önszabályozó kultúrák és civilizációk legtöbbje az európai beavatkozás következtében most sokkszerű, alapjait megrázó, gyökereit elszaggató életrendi, mentális válságot él át.
A kollektív trauma a kortárs afrikai művészetekre is rányomja bélyegét. A művészekre kettős feladat hárul: át kell menteniük a tradíciókat, és a maguk módján reflektálniuk szükséges az aktualitásra. A mágia, a művészet és a gyógyítás fogalma az afrikai kultúrákban az ősidőktől kezdve összekapcsolódott, és a minden dimenziót gyarmatosító, bürokratikus európai szellem sem tudta ezt a háromságot eddig szétválasztani. A természeti vallások gyógyítói egyszerre művészek és varázslók is, mint ahogy a legtöbb, hagyományaihoz kötődő afrikai művész is a lelkek gyógyítójának és csodatévő varázslónak tartja magát. A művészetet Afrikában még nem osztották olyan merev kategóriákba, mint az írástudók tették kontinensünkön már elég régen. A legtöbb kortárs afrikai képzőművész író és zenész is.
A Prince Taiwo Olaniyi Oyewale-Toyeje Oyelale Osuntoki néven született Prince Twins Seven-Seven (Hét-Hét Iker Herceg) azért változtatta meg a nevét, hogy jelezze státuszát. A családjában született hét ikerpárból egyedül ő maradt életben. „A szüleim úgy gondolják, hogy én vagyok az elvesztett ikrek reinkarnációja” – mondta a Baltimore Sunnak adott interjújában, 2001-ben. Nagyapja az Ibadan nép királya volt az 1890-es években, s amíg az akkor tíz éves herceg nem betegedett meg súlyosan, úgy volt, hogy ő lesz hatalmának örököse. Rémült szülei egy Babalawo-hoz, füvesasszonyhoz vitték, aki meggyógyította. A gyógyulás folyamatát időutazás víziói kísérték. Az ifjú herceg bejárta a múltat és a jövőt. Találkozott halott testvéreivel, és ősei átadták tudásukat neki. Látta saját jövőjét is, nem a királyi trónt, pompát és kiváltságokat, hanem egy művész, népe gyógyítója sorsát.
Az Ijara nevű faluban született és ott is nevelkedő herceg meggyógyulva lemondott trónöröklési jogáról és érdeklődése az államigazgatásról a művészetek irányába fordult. Minden keze ügyébe került eszközzel alkotni kezdett. Konzervdobozokból, faágakból, rongyokból, magvakból szobrokat készített. Újságlapokra, kartonpapír darabokra, olajoshordók oldalára, kövekre, házfalakra festett és rajzolt. Az olajoshordókból, kókusz- és tökhéjakból hangszereket készített, amelyeken esténként barátaival játszott. Táncművészetét távoli falvakból jöttek megcsodálni. Verseit, dalszövegeit messze földön ismerték. 16 éves korában felfigyelt rá az afrikai kultúra nagy rajongója és népszerűsítője, Ulli Beier német nyelvész és felesége, Georgina, akik kísérleti iskolát működtettek Oshogbo városában. Saját víziói és anyja meséi, később Amos Tutuola és Daniel O. Faganwa novellái alapján iskolájukban kezdte el Prince Twins Seven-Seven feldolgozni a yoruba nép mítoszait.
Kezdetben tusrajzokat készített, később rétegelt falemezre kezdett tussal és természetes festékekkel festeni. Életrajzírója, Henry Glassie, az Indiana University néprajzi tanszékének professzora így írt róla: „Ahogy Kandinszkij és Klee, ő is visszafordult a hagyományokhoz, a youruba tradíciókat tanulmányozva kereste a kiutat a múltból a modernitásba.”
Fiatal korában táncosként tagja volt egy utazó orvosságos revűnek, amely a ’Superman Tonic’ nevű, a férfierőt fokozó varázsitalt népszerűsítette. Később énekesként és dobosként világsikert elért zenekart alapított, számos lemezt adott ki, amelyek közül több felkerült a nemzetközi sikerlistákra. Zenéje, mint képzőművészete az afrikai hagyományokra épít.
Az 1970-es években Lagosba, Nigéria fővárosába, majd onnan Londonba költözött. 1989-ben részt vett a párizsi Pompidou Center Magiciens de la Terre (A Föld mágusai) című kiállításán. Nem sokkal később az Egyesült Államokba, Philadelphiába költözött. Nehéz évek következtek. A kulturális sokkot átélt, nyomorgó művész alkoholista, szerencsejáték- és kábítószerfüggő lett. Hosszú ideig az utcán élt, koldulásból és tolvajlásból tartotta fenn magát. Végül parkoló őrként talált munkát a Material Culture nevű bútoráruház parkolójában. Amikor az áruház tulajdonosa megtudta, hogy Prince Twins Seven-Seven művész, megterveztette vele üzlete csomagolópapírját és megengedte, hogy az épület egyik kis szobájában rendezze be műtermét. Ez volt az a csoda, amelyre az afrikai emigránsnak szüksége volt ahhoz, hogy újra talpra álljon.
2000-ben az Indianapolis Museum of Art rendezett számára önálló kiállítást, amelyet később a Smithsonian Intézet által működtetett washingtoni National Museum of African Art is bemutatott. 2005-ben megkapta az Unesco Artist for Peace kitüntetését és a világszervezet kulturális nagykövetévé választották. Pozíciója lehetőséget adott számára az afrikai kortárs művészetek népszerűsítésére. Gondolkodásmódjáról, világlátásáról jó képet ad az alábbi előadásrészlet, amelyben az Indianapolis Museum of Art 2006-os kiállításán bemutatott Healing of Abiku Children (Az Abiku gyermekek gyógyítása) című képéről beszél:
„Az Abiku koncepciója a yoruba vallásban az, hogy valamennyien egy másik világból való gyermekek vagyunk. Egyes gyermekek megjönnek reggel és elmennek este. Én például Abiku gyermekként, mint iker hétszer jártam eddig a Földön. Ezért Ibeji Meje Meje a nevem. Az „Ibeji” Ikreket jelent, a „Meje” Hetet. A yoruba nyelvet nem beszélők nehezen tudják kiejteni ezt a nevet, ezért fordítottam angolra. A másik világból érkezett gyermekek többsége láthatatlan. Láthatatlan gyermekek ezrei mozognak körülöttünk Istennek ebben a kertjében. Mindegy, hogy kinek hívjuk az Istent. Ő az, akihez mindenki imádkozik. Az Abiku gyermekek az ő gyermekei. Amint megérkeztek erre a világra, már tovább is akarnak menni. Olyan erősek, hogy senki sem tudja őket visszatartani. Némely halott gyermek szülei megjelölik a testét, hogy felismerjék, amikor legközelebb visszajön. Festményem egy papnőként ábrázolt füvesasszony otthonát mutatja. Hagyományaink szerint csak nők tudják az Abiku gyermekeket gyógyítani. Ez egy strucctojás. Szent tojás, amelyet az Abiku gyermekek nem érintenek meg. Ha az ebben tárolt főzetet egy gyermekét elvesztett asszony megissza, születendő gyermeke nem fog ismét meghalni. Ezt az övet a tojás-edény derekán művészi képzeletem levélnek is látja, amelyet az edény felnyitása után övként lehet viselni. Az Abiku mindig a jó orvosokhoz fordul, nem a sarlatánokhoz. Amikor az Abiku gyermeket beviszik a Babalawo, a füvesasszony otthonába, az ott élő sok ezer láthatatlan gyermeket megpillantva az Abiku elájul. Egy Abiku képes akár naponta húszszor is elájulni. Eszméletét csak jó gyógyító képes visszaadni. A yorubák között születik a legtöbb iker a világon. Hozzánk kettesével jönnek az Abikuk. Képemen egy Abiku ikerpár egyik tagja félénk, a gyógynövényeket tároló edény mögé bújik. Keserű főzettel itatták meg, ezért bizalmatlan. Itt, a kép sarkában egy kíváncsi szomszéd leselkedik. Ő lesz az, aki azonnal rohan és elmondja mindenkinek, ha a gyógyító sarlatánnak bizonyult, mint ahogy azt is, ha meggyógyított valakit. Mindent el fog túlozni, a bajt nagyobbnak, a jó hírt csodaként adja tovább. A lefelé néző szempár a védjegyem. Sok fiatal művész kopírozza a munkáimat, de ilyen szemeket csak én tudok festeni. Festményeim jó dolgokról szólnak. Itt például három Abiku gyermeket fürösztenek különleges gyógyfüvekkel kevert vízben. Sokat már egy fürdő is meg tud gyógyítani. A művészet gyógyít. Ha a gyermeked nyugtalan, fékezhetetlen, ne pszichiáterhez, ne is az elmegyógyintézetbe vidd, csak adj neki egy darab papírt és rajzeszközöket. A rajzolás megnyugtatja.” (Prince Twins Seven-Seven: Healing of Abiku Children – Indianapolis Museum of Art, 2006, NL nyersfordítása – az előadásrészlet megtekinthető YouTube videón)