Metropolitan Museum of Art, New York
Valamikor kedves városok tűnnek el, vagy változnak élhetetlen helyekké. Hol van már az 1960-as években a szabad világ ifjúsága kedvelt kirándulóhelyének számító afgán főváros, Kabul, vagy Toulouse-Lautrec Párizsa, Krúdy Gyula Budapestje, Lou Reed, Allen Ginsberg New Yorkja? Ha nem az ember, akkor a természet végzi a pusztítást. A Katrina hurrikán után Robert Polidori New Orleansba utazott, ahol évekkel ezelőtt élt, hogy lefényképezze a város romjait a The New Yorker magazin számára. Ahogy a tudósok, mérnökök kétségbeesett figyelmeztetése ellenére az amerikai kormányzat nem gondoskodott annak idején a város gátjainak megerősítéséről, aztán az árvíz alatt a lakosság kimentéséről, úgy hanyagolja most az újjáépítést. Még mindig találnak hullákat a romok alatt, és ha megérkezne Katrina hurrikán kishúga, ugyanolyan könnyen elmosná, ami a városból maradt, mint ahogy a nővére tette, hiszen a védművek megerősítésére mindmáig nem történt valódi erőfeszítés. A beigért kormányzati pénzeknek eddig csak töredéke érkezett meg. A nagyméretű kamerával nehéz volt a modern kori Pompeii romjai között navigálni a bénító, csípős rovaroktól nyüzsgő, párás hőségben. Polidori sokszáz részletgazdag fényképet készített a pusztításról, amelyek közül Jeff L. Rosenheim, a MET kurátora két tucatot választott ki a New Orleans After the Flood: Photographs by Robert Polidori című kiállításhoz. Lamentációk egy eltűnt városért.
Najmányi László: New Orleans az árvíz után – Robert Polidori fotói
Metropolitan Museum of Art, New YorkValamikor kedves városok tűnnek el, vagy változnak élhetetlen helyekké. Hol van már az 1960-as években a szabad világ ifjúsága kedvelt...