A Luigi Russolo (1880–1947) és Francesco Balilla Pratella (1880–1955) olasz futuristáknak dedikált digitális kompozíció tartalmazza a 2010. szeptember 18-án, a debreceni MODEM Panamarenko: Conquering Gravity/A gravitáció legyűrése című kiállításának megnyitó műsoraként rendezett koncert, és a kiállítás videó felvételeit is. A thereminre és elektronikára komponált zene és a zenére szerkesztett videó mű a kortárs világérzés tükrében idézi a 20. század elején indult futurista mozgalom máig ható szellemiségét.
Első tétel:
Második tétel:
Harmadik tétel:
A projekt evolúciós fontosságát és időtudatos (neo-retro) jellegét hangsúlyozandó, a szerző Amerikában és a szabad világ más országaiban használt kódnevén – „Sir David O’Clock” – jegyzi a Spions/TheParty/PEOPLE’S HIGH SCHOOL/Traveling College of Time Consciousness (TCTC – Az Időtudatosság Utazó Egyeteme) produkciójában, edukációs, népnevelési célzattal készült zeneművet. Feltüntette a „Cosmic Bargain” („Kozmikus alku” – 1988/89) fedőnevű, titkos akciósorozat sikeres végrehajtásáért az Overnational Socialist Party (OSP – Nemzetekfeletti Szocialista Párt) által adományozott rangját („Sir” – The Knight from The Night/A Lovag Az Éjszakából) is. A mű videó változatát „VJ NoMore” kódnéven regisztrálta, utalva az egyediség és megismételhetetlenség principiumára, amely munkásságának a szerény kezdetektől legfontosabb alapelve.
A Futurista nyitány megkomponálását évtizedekig tartó kutatómunka előzte meg. A szerző érdeklődése az olasz futurizmus iránt eredetileg az orosz futurizmus, elsősorban Vlagyimir Majakovszkij (1893–1930) életművének tanulmányozása során ébredt fel. 1973-ban látványtervet készített a Radnóti Színház Majakovszkij költészetét bemutató előadásához. Bár az előadás az akkori cenzurális viszonyok miatt nem ezzel foglalkozott, Najmányi Lászlót elsősorban a futurista művészek szerepe az 1917-es orosz bolsevista forradalomban és Mussolini fasiszta mozgalmában érdekelte. Így találkozott az olasz költő, képzőművész és ideológus Filippo Tommaso Marinetti (1876–1944) 1909-ben, eredetileg francia nyelven írt és először a párizsi Le Figaro-ban publikált Fondazione e Manifesto del futurismo (A futurizmus alapítása és kiáltványa) című, korszakteremtő manifesztumával.
A futurista zenét és zeneszerzőket az 1970-es évek végén, Párizsban, a Pompidou Center archívumában folytatott zenetörténeti kutatásai során ismerte meg. Az 1990-es évek közepén kezdte el kutatni a világ első térvezérlésű elektronikus hangszere, az 1920-ban feltalált theremin és kifejlesztője, Lev Szergejevics Tyermen (Leon Theremin, 1896–1993) orosz tudós, zeneművész és kém történetét. A feltaláló a jövő hangszerének tartotta találmányát, amelyet nem kell megérinteni játék közben, a hangot a készülék két antennája közelében mozgó kezek kontrollálják.
A theremin megjelenése és gyorsan népszerűvé válása a 20. század elejének optimista, a jövőben, a gépekben, a technológiai haladásban bízó szellemiségének következménye volt. Az első multimédia művésznek tekinthető Theremin professzor 1927-ben, Párizsban találkozott és barátságot kötött a párizsi Operában tartott theremin koncertjén megjelenő, számos zajgenerátort (Intonarumori) kifejlesztő, a zajok zenei alkalmazását akkor már 14 éve propagáló Luigi Russolo olasz futurista zeneszerzővel. Amikor 2010. szeptember 9-én a debreceni MODEM felkérte Najmányi Lászlót, hogy egy theremin koncerttel nyissa meg Panamarenko belga művész Conquering Gravity/A gravitáció legyűrése című kiállítását, kutatási eredményeire támaszkodhatott az alkalomra írt mű megkomponálása során. A Futurista nyitány 6 nap alatt készült el.
Az első tétel – L”Arte dei Rumori (A zajok művészete) – Luigi Russolo 1913-ban írt, a zene műfajának radikális, a zajokat is befogadó kiterjesztését javasoló kiáltványára épül. Az eredetileg a Manifesto dei musicisti futuristi (A futurista zeneművészek kiáltványa – 1911) és a Manifesto tecnico della musica futurista (A futurista zene technikai kiáltványa – 1911) szerzőjének, Francesco Balilla Pratellának írt levelében megfogalmazott manifesztumában a futurista kifejtette, hogy az ipari forradalom lehetőséget adott a modern embernek, hogy a korábbiaknál komplexebb zenei hangzásokat produkáljon. A nagyvárosok, gépjárművek, gyárak, a különböző tárgyak és a természet hangjai beépíthetők a zenébe, méghozzá nem imitációs úton, ahogy azt a régebbi korok komponistái művelték, hanem közvetlenül. Az elektronikus zene egyik úttörőjének számító Russolo nagy botrányokat, alkalmanként tömegverekedést is kiváltó koncertjein elsőként alkalmazott hangfelvételeket.
A második tételt – Distruzione della Quadratura (A quadratura elpusztítása) – Francesco Balilla Pratella 1912-ban publikált, az olasz zene minőségét javítani javasló manifesztuma inspirálta. Kiáltványában a saját korában is elismert zeneszerzőnek számító Pratella, Pietro Mascagni tanítványa többek között azt tanácsolta a fiatal zenészeknek, zeneszerzőknek, hogy hagyják ott az akadémiákat és saját hibáikból okulva, saját munkáikon keresztül tanulják meg mindazt, amit a zenéről megtanulni érdemes. Forduljanak el a „jól megírt” és szakrális zenétől, írják maguk, szabad versben operáik librettóját. A Mussolini fasiszta mozgalmához csatlakozó olasz futuristák dicsőítették a mozgást, a dinamizmust, az energiát, a gépeket, az életerőt, az erőszakot, az ifjúságot. Javasolták az általuk a művészetek, a kultúra temetőinek, kriptáinak tekintett múzeumok és könyvtárak lerombolását. A háborút a művészi kifejezés legmagasabb rendű megnyilvánulásának, az emberiség öntisztításának egyetlen eszközének tekintették. Az első világháború tapasztalatai sokuk nézeteit alapvetően megváltoztatták.
A harmadik tétel – La Sina d’Vargöun – Francesco Balilla Pratella egyik, rangos művészeti díjjal elismert, saját versciklusán alapuló, 1909-ben, Marinetti Futurista kiáltványa publikálásának évében bemutatott zeneművétől kölcsönözte címét. A záró, a teremtés, alkotás képességéért fohászkodó, „maháviáhrti”-nak („nagy kibocsátás”) is nevezett Gyatri hindu mantrát magába foglaló tétellel a szerző a korábbi részek izgatott, nyugtalan, időnként fájdalmas hangulatát kívánta feloldani. A művet tibeti ”éneklő” bronz edény thereminnel harmonizáló, nyugtató, a tudatot pacifikáló hangja fejezi be.
A Futurista nyitány videó változatán a debreceni MODEM-ben rendezett koncert után, 2010. szeptember 18. éjszakáján kezdett el dolgozni a szerző. A videó mű, a zenéhez hasonlóan, ugyancsak 6 nap alatt készült el. A koncert és a Panamarenko-kiállítás felvételei mellett, kisajátító művészeti gyakorlatát (appropriation art) folytatva a szerző számos, az internet végtelen szemétdombján talált álló- és mozgóképet is beépített a kompozícióba. Ahogy ebből a művéből is nyilvánvaló, Najmányi László nem érzékel lényegi különbséget az egyes műfajok között. A zenét álló- és mozgó képekkel ötvöző Futurista nyitány egyszerre zene, videó mű és az idő, a változás elemét is magába foglaló képzőművészeti alkotás. A mű teljes, tömörítetlen változatát, DVD formátumban az Enciklopédia Kiadó terjeszti.
Aki a zenében megszólaló különleges hangszerről, az 1920-ban feltalált thereminről és feltalálójáról, Lev Szergejevics Tyermen (Leon Theremin) orosz tudósról, zeneművészről és kémről szeretne informálódni, olvassa el Najmányi László THEREMIN című könyvét (Enciklopédia Kiadó, 2006). Akit a szerző más, zenére alapozott videó művei és egyéb munkái érdekelnek, Najmányi László honlapján találhatja meg a hozzájuk vezető linkeket.
