Anélkül, hogy túl nagy jelentősége lenne az összehasonlításnak, elmondható, hogy a Paul Lee első New York-i kiállításán bemutatott, kisméretű asszemblázsok Robert Rauschenberg korai, az 1950-es években született „combines” szobrainak szellemi örökösei.Mindkét művész talált tárgyakat, városi szemetet használ alapanyagul, transzcendentál többszintű, enigmatikus jelentéssé. Munkáik között az a fő különbség, hogy Rauschenberg igyekezett elrejteni munkáinak homoerotikus tartalmát, amíg Lee műveiben éppen ez a tartalom a legnyilvánvalóbb. A kiállításon látható apró szobrok legtöbbje összenyomott sörös- és üdítőitalos kannákból készült, amelyek mindegyikére egy-egy fiatalember fényképét ragasztotta a művész. A galéria padlóján szénkupacba helyezett, kékszínű villanyégő világít. Egy, a falra erősített, vörös villanyégő törülközőtartóként funkcionál. A falakon, bútorokon mindenütt törülközők. Geometrikus mintázatuk piszkos, gyűrött absztrakt festményekhez hasonlóvá teszi őket. A melegségre utaló kódok, öltözködés, nyelv, viselkedés hosszú ideje működik, mint szükséges védekezés, ugyanakkor örömforrás, a művészetben nem kevésbé, mint az életben. A harmincas évei elején járó, Londonban született Lee ezeket a kódokat, működési mechanizmusokat vizsgálja, anélkül, hogy teljesen kibontaná, demitologizálná őket.
Massimo Audiello Gallery, New York
Najmányi László: Paul Lee: Reservoir
Anélkül, hogy túl nagy jelentősége lenne az összehasonlításnak, elmondható, hogy a Paul Lee első New York-i kiállításán bemutatott, kisméretű asszemblázsok Robert Rauschenberg...