2010. június 29-én New York-i otthonában, hosszú betegség után, 49 éves korában elhunyt Rammellzee graffiti- és performansz művész, rap/hip-hop zenész, szobrász. Felesége, Carmela Zagari Rammellzee szerint a művész matematikai egyenletek megoldásán dolgozott halála idején.
Rammellzee az egyik első New York-i barátom, lelki testvérem volt. Vele és barátjával, munkatársával, Jean-Michel Basquiattal Halász Péter közvetítésével ismerkedtem meg az East Village-ben, 1985 nyarán. Gyakran látogattam meg a Laight Street-i műtermében, ahol egyszerre tucatnyi festményen és szobron dolgozott. Mint Halász Péter, Rammellzee sem ismerte el az élet és művészet mesterségesen kijelölt határait. Szinte sohasem engedte magát fényképezni valamelyik saját készítésű maszkja és jelmeze nélkül. Születésekor kapott nevét, amelyet 21 éves korában cserélt hivatalosan is Rammellzee-re, feleségén és családján kívül senki sem ismerte.
Igazi városi filozófus volt, Gothic Futurism (Gótikus futurizmus) nevű elmélete szerint a graffiti művészek megpróbálják a betűk misztikus erejét kiszabadítani a modern ábécé szabályainak szorításából. Úgy gondolta, hogy küldetését a középkori szerzetesektől örökölte. Fellépésein sokszor énekelt gregorián himnuszokat. Iconic Panzerism (Ikonikus páncélizmus) című esszéjében felvázolt egy tervet, amelynek segítségével meg lehet változtatni a nyelv szerepét és helyét a társadalomban. Erősen foglalkoztatták a kvantumfizika megoldatlan kérdései, neve is egy kvantumfizikai egyenletet idéz. Életét képregényként élte meg, mindig valamelyik általa alkotott képregény-karakter stílusában, szellemiségében, gyakran rímekben beszélt. Ez különösen akkor vált mulatságossá, amikor kedvenc rovar-szerepei egyikébe bújt. Hallottam tücsökként, pókként, légyként, svábbogárként és szkarabeuszként beszélni. Beszéd közben gyakran dobolt lábaival és kezeivel a közelébe került tárgyakon, az így keletkező ritmusokra pakolta rímeit.
Az 1970-es évek elején vált ismertté, mint graffiti művész és rap/hip-hop úttörő. Feltűnt Charlie Ahearn Wild Style (Vad stílus) című kultuszfilmjében. Beat Bop című, K-Robbal közösen írt opusa (a lemez megjelentetésére Jean-Michel Basquiat adott pénzt és segített megtervezni a borítóját is) Henry Chalfant és Tony Silver Style Wars (Stílus háborúk) című, ugyancsak kultikus, az elit és a hip-hop kultúrában egyaránt rendkívül népszerűvé vált, a graffiti művészetet bemutató dokumentumfilmjének nem hivatalos téma dala lett. Rammellzee, Toxic C1 és Basquiat közös fellépéséről a New York-i Rhythm Lounge-ban videófelvétel is készült. Láthattuk Jim Jarmush Stranger Than Paradise című, Bálint Eszter, a Squat színház tagja főszereplésével, 1984-ben bemutatott filmjében is. Zenéje nagy hatással volt a Beastie Boys és a Cypress Hill együttesekre. Egyike volt azoknak, akik a graffiti művészetet és a rap zenét elfogadottá tették.
Kezdetben a New York-i metró állomásait dekorálta Dondi, OU3, Ink 76 és doctor Revolt graffiti művészek társaságában. Tagja lett a Stewart Albright, Michael Diekmann is Shinnichi Shimokawa nevével fémjelzett Death Comet Crew (Halál Üstökös Legénység) rip-hop művészcsoportnak. Gettovetts nevű együttesével és Buckethead gitárművész társaságában gyakran lépett fel a New York-i performansz művészet fellegvárában, a Knitting Factory-ban. Festményeit, szobrait a legnevesebb amerikai, európai és japán galériákban mutatta be. 2005-ben előadást tartott a Velencei Biennálén. Halálával ismét üresebbé vált New York, ahol, mint a világ többi halódó egykori energiaközpontjában, egyre inkább már csak a pályázatokat író pályázóművészek zizegnek.