Philedelphia Art Museum, Philadelphia
Pierre-Auguste Renoir (1841-1919), az impresszionizmus egyik legjelentősebb úttörője a franciaországi Limoges-ban, munkás család gyermekeként született. Gyermekmunkásként a helyi porcelángyárban dolgozott, ahol gyorsan felfedezték rajztehetségét hamarosan porcelántárgyak festésével bízták meg. Gyakori látogatója lett a Louvre-nak, ahol a nagy francia festők munkáit tanulmányozta. 1862-ben beíratkozott Charles Gleyre párizsi művészeti iskolájába, ahol Claude Monet, Frédéric Bazille és Alfred Sisley voltak az osztálytársai. Nyomorgott, gyakran festékre sem volt pénze. Bár tanulmányai megkezdése után 2 évvel már kiállították képeit a Paris Salon-ban, tehetségét csak több mint tíz évvel később, 1974-től kezdték elismerni. Abban az évben 6 festményét állították ki az impresszionisták első kiállításán. Ugyanabban az évben már Londonban is bemutatták műveit. 1881-ben Algériába utazott, az országba, amelyet egyik példaképével, Eugéne Delacroix-al azonosított. Algériából Spanyolországba vezetett az útja, ahol Diego Velázquez műveit tanulmányozta. Majd Olaszország következett, ott Tiziano Vecellio és Raphaello műveivel ismerkedett. 1882-ben, Olaszországban ismerkedett meg Richard Wagner német zeneszerzővel, akinek az arcképét 35 perc alatt festette meg. Algériába visszatérve tüdőgyulladást kapott, aminek következtében légzőszervi betegségekkel küzködött élete végéig. Hogy betegségét tengeri levegővel gyógyítsa, a La Manche csatorna egyik szigetére, Guernsey-re költözött, ahol egy hónap alatt 15 tájképet festett. Párizsba visszatérve a Montmartre művészkolóniájának tagja lett. 50 éves korában, 1892-ben reuma támadta meg. Gyógyulást a melegebb klímától remélt, ezért 1907-ben a Mediterrán tenger partjára, Cagnes-sur-Mer mellett, egy tanyára költözött. Bár hamarosan tolószékbe kényszerült, nem hagyta abba a festést. Amikor a kezei is megbénultak, az ujjára kötözött ecsettel festett haláláig. Képeit az apró, nyilván a porcelángyárban töltött évei alatt megtanult ecsetvonások teszik összetéveszthetetlenné. A Philadelphia-i Művészeti Múzeum most művészi pályája első éveiben festett tájképeit mutatja be. Renoir elsősorban portréi és aktjai révén ismert. Tájképein a táj gyakran alárendelt szerepet játszik a benne megjelenő emberi figurákhoz képest. A kiállításon 61 festménye látható, közülük 14-et még sohasem mutattak be Amerikában. A legkorábbi képek még realistáknak mondhatók, sajátos realizmusa még a későbbi műveiben is keveredik az impresszionista jegyekkel. Igen nagy figyelmet fordított a részletekre. A nála híresebb Monet-t a fény festőjének mondják. Renoir is festett fényeket, de a levegőben lebegő párát, a pázsitot fújó szelet, a vizek fodrozódását és a levelek játékát, távolságtól függő textúráját is igyekezett visszaadni. Monet-nál kevésbé érdekelte a felszín koherenciája, rejtett struktúrája, inkább a felszín apró részletei foglalkoztatták. Parányi ecsetvonásai sokszor tengerben cikázó, gyorsan, váratlanul irányt változtató halrajokhoz hasonlítanak. Némelyik kép arra emlékeztet, hogy Renoir pragmatista volt, pontosan tudta, hogy korában mit lehet eladni. Velencét pasztel színekben ábrázoló festményei képeslap szerűek. Némelyik képén nyilvánvaló a korában rendkívül népszerű Courbet és Velázquez hatása. A kiállítás 2008 január 6-ig tekinthető meg.
Najmányi Lászlő: Renoir tájképei: 1865-1883
Philedelphia Art Museum, PhiladelphiaPierre-Auguste Renoir (1841-1919), az impresszionizmus egyik legjelentősebb úttörője a franciaországi Limoges-ban, munkás család gyermekeként...