Najmányi László: Seydou Ked’ta: Királyi portrék

Milyen érzés lehetett Seydou Ked’ta fényképezőgépe elé lépni Bamakoban, az afrikai Mali fővárosában, az 1950-es évek elején? A nők felvették legszebb, virágos boubou-jukat (a mindkét nem által viselt széles ujjú, bő, lenge köntöst, és ékszereket tűztek a hajukba, nyakukon többsoros, carnelian-gyöngyökből fűzött nyakéket viseltek, és Versailles rokokó hölgyeinek viseletét utánozva színes selyemkendőket tekertek a fejükre, mielőtt a vasútállomás közelében, a piac és a mozi között működő fényképész műterembe mentek. Hosszú sorokban várakoztak a műterem előtt, híreket cserélve, évődve, tréfálkozva. A férfiak a fényképésztől kölcsönöztek mellényes öltönyt, inget, nyakkendőt, szemüveget, óraláncot, karórát. Kérésre a hölgyeket is francia rokokó ruhákba öltöztette a mester. A műteremben még az akkor igazi luxusnak számító rádiókészülék is volt, a kliensek szerettek mellette pózolni, kezükben művirággal. A fényképész vékony, elegáns ember, kedves, jómodorú, figyelmes. Sokszor kellett modelljeit meggyőznie, hogy a fénykép készítésekor nem lopja el a lelküket.
Seydou Ked’ta Bamako-ban született, 1923 körül. Gyermekkorától apja asztalosműhelyében dolgozott. A fényképészetet 12 éves korában ismerte meg, amikor egy Szenegálba látogató nagybácsi hozott neki egy olcsó fényképezőgépet. Fényképész műtermét 1948-ban nyitotta. Kezdetben a műhely udvarán fényképezett, mert nem volt pénze lámpákra. Mali francia gyarmat volt, a lakosságot a gyermek és az állat közötti, értéktelen lényekként kezelték a megszállók. Seydou Ked’ta királyokként és királynőkként fényképezte modelljeit, büszkének, szépnek, méltóságteljesnek mutatta a legnyomorultabbat is. Fényképek tízezreit készítette a következő évtizedben. Studióját az ország függetlenségének elnyerése után, 1960-ban zárta be, amikor a súlyos nehézségekkel küzködő, szocialista kormány felkérését elfogadva az ország hivatalos, állami fényképésze lett. Korai fényképeire a francia kurátor, Andre magnin és a gyűjtő Jean Pigozzi figyelt fel. Ők szervezték első európai kiállításait, az 1990-es években. 2001-ben Ked’ta szakított velük, visszakövetelve 921 negatívját. Jean-Marc Petras párizsi galéristával alapítványt hozott létre a negatívok visszaszerzésére. Seydou Ked’ta ugyanabban az évben meghalt. A negatívok visszaszerzéséért indított perek még folynak.
Seydou Ked’ta fényképeinek mostani, Royal Portraits című kiállítása a New York-i Sean Kelly galériában újra meggyőzi a fotóművészet barátait művészetének rendkívüliségéről. A kiállítás felhívja a figyelmet arra is, hogy milyen nagy munka vár a tudományra, hogy feldolgozza a képekben rejlő politikai, pszichológiai, ethnográfiai és szociológiai információ tömeget. A portrék a modernitás és tradíciók szerves összefonódását mutatják. Marie Antoinette szelleme ott lebeg a gazdagon hímzett fűzőket és csipkés, puffos ujjú blúzokat viselő, játékos, kecses, arisztokratikus, csábító szépségek felett.

Sean Kelly Gallery, New York