Najmányi László: Stanislaw Ignacy Witkiewicz rajzai

Witkiewicz-et (1885-1939) Lengyelországon kívül alig ismerik. Író, művész, fényképész és teoretikus volt, lengyel értelmiségi körökben aktív, a két világháború között. Az individuumot védte a regimentalizáció és mechanizáció ellen. Groteszk, briliáns humorról árulkodó rajzokat, saját és kortársai lelkének mélységeit kutató fényképeket készített.

Ezen a kiállításon az 1930-as években született rajzai láthatók. Emberekből, állatokból, építészeti ornamensekből kevert kreaturái üres tájakon csoportosulnak, harcolnak, vegyülnek egymással. Csak az érti meg, hogy mit is akart általuk elmondani a művész, aki ért lengyelül és el tudja olvasni Witkiewicz lábjegyzeteit. Az egyik képen mérges férfi hajol az őt egy enervált kézmozdulattal elküldeni kívánó, ágyban fekvő nő fölé. Egy másikon hatalmas, kígyótestre nőtt, savanyú arckifejezésű emberfej ítélkezik bíróként félig-ember csúszómászók, madarak, rovarok felett. Blatáns szexualitás is jelentkezik a munkákban: az egyik szkeccsen démon-arc jelenik meg egy nő széttárt lábai között. Witkiewicz hitt a drogok tudatot felszabadító hatásában: a rajzok szélén általában feltünteti a munka során használt kábítószerek nevét és mennyiségét. A rajzokkal együtt Jozef Glogowski Witkiewicz-ről készített fényképeit is láthatjuk a kiállításon. A fényképeken a művész szerepeket játszik, hol az általa Professor Pulverston-nak nevezett zsokét, hol elmeháborodottat. Egy valószínűleg 1912-ben készült fényképen Witkiewicz repedt ablaküvegen keresztül pillant ránk, feje felett egy leszakadni készülő üvegtábla lebeg fenyegetően. Witkiewicz életrajza ismeretében a fénykép öntudatlan szimbolizmusa kísérteties: 1939-ben a közeledő német csapatok elől keletre menekülő művész öngyilkos lett, amikor megtudta, hogy abból az irányból az orosz csapatok közelednek.
(Ubu Gallery, New York, megtekinthető: április 22-ig)