Walton Ford madarakat, kétéltűeket, rovarokat, emlős állatokat, buján burjánzó vegetációt fest a 21-ik században, szerzetesi türelemmel és alázattal, nem törődve azzal, hogy egy fényképezőgép segítségével mennyi munkát spórolhatna meg.
Képei gyakran mutatják az állat- és növényvilág gyakran pusztulást eredményező találkozását az emberrel. Néha azonnali a pusztulás, mint a csapdába esett, meglőtt, eltaposott, közlekedési balesetek áldozatává lett állatok esetében. Walton más képein csak érezzük a közeledő pusztulás fenyegetését. Könnyű moralizálni a szerető gonddal és mélységes szomorúsággal megfestett képek láttán, könnyű újra és újra megállapítani az emberi faj önsorsrontó, érzéketlen ostobaságát. Ennél sokkal nehezebb személyes felelősséget vállalni a természettel való kapcsolatunkban, saját viselkedésünket, kényelmünk, gyakran évezredes szokásaink feladása árán is megváltoztatni. A fejlettebb országok közvéleménye már felismerte a természet etikus kezelésének fontosságát. A fejletlenebb, civilizálatlanabb, szegényebb országokban – ahol a természet korábban soha nem látott gyorsasággal és méretekben károsul napjainkban – még mindig gúnnyal, gyakran ellenségeskedéssel viszonyulnak a zöld gondolathoz.
Brooklyn Museum, New York
Najmányi László: Walton Ford vízfestményei
Walton Ford madarakat, kétéltűeket, rovarokat, emlős állatokat, buján burjánzó vegetációt fest a 21-ik században, szerzetesi türelemmel és alázattal, nem törődve azzal, hogy egy...