Wei Dong festőművész (1968) Belső Mongóliában született, a kreatív géniusznak kedvező majom évében. Most a New Jersey államban lévő Hoboken városában él. Kínában, veszélyes időkben nőtt fel. Nagyapja, félve a Nagy Kulturális Forradalom múltgyűlölő vörösgárdistáitól, elégette többszáz, felbecsülhetetlen értékű régi tájképekből álló gyűjteményét. Mao a nyugati művészetnél jobban csak a régi kínai tájképfestészetet gyűlölte. Wei Dong számára hosszú út vezetett Mao kultuszától Manhattan Me (Én) kultuszáig.Katonatiszt, amatőr tájképfestő apja titokban, zárt ajtók mögött a gyarmati időkben kiadott művészeti könyveket mutatott meg neki, és fia tehetségét látva a művészi pályára irányította figyelmét. Wei első művei rizspapírra festett tájképek voltak. Régi mesterek munkáit másolta ecsetvonásról ecsetvonásra. Most félmeztelen, rock sztár pózokba beálló ázsiai nőket fest, Delacroix és Rubens stílusában, kitömött állatokat Botticelli tablóiba rendezve, szocialista realista ikonokat kever Anselm Kiefer motívumaival. Képeit nézve mintha egy művészettörténeti álomban járnánk, ahol a régi és új európai mesterek vizsgálnák a 21. század Kínájában rejlő erotikus lehetőségeket. „A kínai fiatalok már nem tudják, hogyan kell rizspapírra tussal festeni”, mondja Wei Dong, „ez szörnyű”. Egyik képén egy nyaka körül „Szexuális vágy” felíratú kalodát (ősi kínai büntetés) viselő, tradicionális zöld-kék tunikába öltözött nő mászik négykézláb a bámészkodó tömeg előtt, amelyben láthatunk egy nagytestű kutyát ölelő férfit, és egy, Mao elnök Kis Vörös Könyvét olvasó, félmeztelen nőt. „Minden étkezés előtt olvasnunk kellett ezt a könyvet, mintha imádkoznánk”, mondja Wei Dong, „ha megláttuk, azonnal éhesek lettünk”. New Yorkban, Londonban és Tokióban rendezett szóló kiállításai után, meglovagolva a kortárs kínai művészet felé forduló nyugati érdeklődést, Wei Dong nemzetközileg elismert művésszé vált, de így is előfordult, hogy kiállításait betiltották Kínában. Alkotói szabadságot keresve, 2001-ben az Egyesült Államokba költözött. Nemrég újra elkezdett rizspapírra tájképeket festeni, amelyeken, mint tiltott álmok, felhőszerű, meztelen nők lebegnek a finom ecsetvonásokkal megfestett fák felett. Minden nőalakja jellegzetesen ázsiai, kivéve a több képén is megjelenő Marilyn Monroe-t. „Szeretem az arcát”, mondja Wei Dong, „azt hiszem ő volt a legszebb nő a világon. A vonásai ázsiaiak, nem gondolod?”
Stux Gallery, New York
2007. március 22. – április 21.
Najmányi László: Wei Dong – Tavasz
Wei Dong festőművész (1968) Belső Mongóliában született, a kreatív géniusznak kedvező majom évében. Most a New Jersey államban lévő Hoboken városában él. Kínában, veszélyes...