Wenda Gu nem fodrász, hanem kínai születésű, 1987 óta Amerikában élő koncept művész, aki emberi hajjal dolgozik. Ifjúkorát Mao Ce Tung múltromboló, jelenpusztító, jövősilányító kulturális forradalma idején, Shanghai-ban töltötte. Burzsoává nyilvánított anyai nagyszüleit, sokmillió értelmiségi társukkal együtt mezőgazdasági munkát végezni, vidékre internálták.Ismert film- és színházművész nagyapját – ő írta az első modern, dialógusokat tartalmazó kínai színdarabot – is elhurcolták, egy távoli faluban halt meg, családjának nem engedélyezték, hogy részt vegyen a temetésén. Arra kötelezték őket, hogy gyász helyett az elhunytat gyalázó jelmondatokat fessenek egykori házára. Wenda Gu-t besorozták a Vörös Gárdába. Ősi síremlékek és templomok lerombolása, régi festmények, kéziratok égetése, művészek és értelmiségiek megalázása tartozott feladatai közé. Forradalmi plakátokat festett, népi kohók építésében vett részt. Tapasztalatai nem bosszúra, ellenzéki politikai szerepvállalásra inspirálták, hanem abban reménykedik, hogy képzelőereje és munkái segítségével társadalmi egységet tud teremteni. A kulturális forradalom végén, 1976-ban felvették a Shanghai-i művészeti akadémiára. Tanulmányai végeztével ebben az intézetben tanított, amíg nem nyílt lehetősége az Egyesült Államokba költözni. Brooklynban él, de munkái nagy részét, az olcsó munkaerőt és a helyi művészek türelmét és kézügyességét kihasználva, kínai szülővárosában készíti.
A Dartmouth College a legelőkelőbb (Ivy League) amerikai egyetemek közé tartozik. Az egyetemi Baker könyvtár előcsarnokában lépcsőszerű hajfüggöny fogadja a látogatót. A körülbelül 27 méter hosszú, több, mint 4 méter széles, mintegy 210 kiló súlyú függöny annak a 42 350 ingyenes hajvágásnak az eredménye, amelyet a kiállítást támogató fodrász szalonok ajánlottak fel az egyetem hallgatóinak és tanári karának 2006-ban. Egy férfi hajvágás minimum 20 $-ba kerül Amerikában, így a helyi fodrászok – vajon hány lehet a New Hampshire-i kisvárosban? – minimum 8 millió Ft-nak megfelelő jövedelemről mondtak le a kiállítás létrejötte érdekében, s még ennél is többről, ha nemcsak a férfiak, hanem a nők haját is ingyen vágták. Mindenesetre ennyi hajat valószínűleg nem láttak az elit oktatási intézmény falai az 1960-as évek hippi korszaka óta. A mű címe united nations: the green house (egyesült nemzetek: a zöld ház). A zöld a Big Green-nek (Nagy Zöldnek) is hívott Dartmouth-i egyetem hivatalos színe. A hajfüggöny 40 áttetsző, ragasztóval bevont emberi hajból készült panelből áll. Az összeragasztott hajfürtök között van hosszú, rövid, gyapjúszerűen göndör, hullámos, egyenes, fekete, barna, vörös, szőke, ősz és zöldre, kékre, lilára, rózsaszínűre festett. A különböző formájú és színű hajszálakból készített panelek egységes, éteri szépségű felületként lebegnek a teremben. Átszűrődik rajtuk az egyetemnek otthont adó park hatalmas ablakokon át beáradó zöldje. Két, zöldre festett kínai hajból megformált, egymásra halmozott 10 betűs, vállalati logónak, vagy titkos kódnak tűnő szó – EDUCATIONS (Edukációk) és ADVERTISES (Hirdetések) – látható a függöny elején. Mivel a haj a minden emberben közös DNS hordozója, Gu az egység szimbólumának tekinti. A haj-installáció második része – „united nations: united colors” (egyesült nemzetek: egyesült színek) – a szomszédos Berry Library Fő utcának (Main Street) nevezett hosszú folyosóján kapott helyet. A vékony, körülbelül 10 km hosszú, élénk színekre festett hajfonat egy padlóra helyezett tálból indul ki és egyenletesen elhelyezett hurkokban függ a folyosó hosszában. Rozsdamentes acélból készült táblák tagolják, a táblákon az ENSZ tagállamainak fordítva írt nevei. Ez a két munka Gu 25-dik és 26-dik haj-installációja. Az elsőt 1993-ban alkotta a művész. A mintegy 4 millió ember hajának felhasználásával készült sorozat darabjait eddig 4 kontinens 16 országában állította ki. Valamennyi darab szójátékok alkalmazásával beszél a Ludwig Wittgensteint és Bertrand Russellt mestereinek tekintő művész azon meggyőződéséről, hogy a nyelv csupán az anyagi világ mesterséges, valótlan reprezentációja, a középpontban az emberi lény áll. Gu korábban tamponokkal felitatott menstruációs vérrel és a Kínában ősidők óta orvosságként használt placenta-porral dolgozott, sokakat felháborítva szülőhazájában. Éppen a közfelháborodás miatt tért át a haj alkalmazására művészetében. A Baker könyvtárral szemben, a Dartmouth College elegáns Hood művészeti múzeumában látható egy másik Gu installáció, címe: forest of stone steles: retranslation and rewriting of tang poetry (Írott kőtáblák erdeje: a tang költészet visszafordítása és újraírása). A művész a Tang dinasztia (618–907) korából származó versek angol fordításait fordította vissza kínaira, majd egy saját maga által kifejlesztett kínai nyelvjárással újraírta őket. A kőtáblákba, gyönyörű kalligráfiával vésett versek semmiben sem hasonlítanak az eredeti költeményekre. Az installáció részei még emberi hajból préselt téglák, és hajból készült írópálcikák, valamint zöld tealevelekből készült, harmonikaszerűen nyíló könyvek. Gu 2 tonna tealevelet használt fel 30 ezer könyvlap készítésére, a lapokat festett képekkel és tussal írt szövegekkel látta el. Tea-könyveiből csak néhány látható ezen a kiállításon.
Najmányi László: Wenda Gu hajművészete (Dartmouth College, Hanover, New Hampshire)
Wenda Gu nem fodrász, hanem kínai születésű, 1987 óta Amerikában élő koncept művész, aki emberi hajjal dolgozik. Ifjúkorát Mao Ce Tung múltromboló, jelenpusztító,...