Najmányi László: William Nicholson festményei – Paul Kasmin Gallery, New York

William Nicholson (1872-1949) elismert festő volt a maga idejében, noha keveset adott a modernizmus történetéhez. Róla ma már keveset írnak, annál többet absztrakt festő fiáról, Ben Nicholson-ról. William Nicholson, egy 20-ik századi Chardin, a múltban élt, egy olyan korba álmodta magát, amikor a festők még nem kínozták magukat a kérdéssel: miért festenek? Ő csak festett, mert élvezte a festést. Különösen csendéleteket szeretett festeni. Eredményeit, ha foglalkozott volna velük egyáltalán, Marcel Duchamp „retinális élménynek” degradálta volna. Ma azonban, a Paul Kasmin galériában kiállított, paletta nagyságú képeit szemlélve művészetét ennél jóval figyelemreméltóbbnak ítélhetjük. Sir William a galériatulajdonos Paul Kasmin dédnagyapja volt. A dédunoka szeretete segített elkerülni mindazokat az akadémikus, edukációs és promocionális csapdákat, amelyek a halott művészek kiállításait olyan élettelenné teszik. Az idősebb Nicholson a festésen kívül nyomatokat és plakátokat is készített, gyermekkönyveket illusztrált, színházi díszleteket tervezett. Családját portré-festésből tartotta el. A kiállítás legöregebb darabja a Lady in Yellow (Hölgy sárgában) Whistler-hommage is lehetne. Az 1931-ben festett Geoffrey Taylor portré azért különleges, mert a vastagon felhordott festékrétegek ellenére a festőnek sikerült elérnie a jóval később megjelent foto-realista hitelességet. Tájképein Nicholson az absztrakció felé közeledett, néha Whistler-szerű szimplifikációt alkalmazva, máskor aktívabb ecsetkezeléssel és vibráló színekkel Constable és Manet munkamódszerét, attitűdjét követte. A fények és a tér érdekelték. Egy 1910-ben festett, csendes víztükörről visszaverődő holdfényt rekonstruáló képe mágikusan realista. Mint Henry James írásai, Sir William Nicholson festményei a valóságos dolgokat kezelik szeretetteljes figyelemmel, felidézve egy kedvesebb, merjük azt mondani, hogy femininebb? – világot, amelyet aztán a modernizmus bumfordi izgágasága söpört félre. Képei ma sokkal frissebbnek tűnnek, mint sok, nála sokkal ismertebb angol absztrakcionista művei.