Ritka, hogy mifelénk magántámogatású kortárs művészeti helyszín, vagy mondjuk inkább így, intézmény jöjjön létre. Győrben éppen ez történt. A Torula Művésztér nevű helyet a nagy hagyományú, és a kilencvenes évek eleje óta a Folláth család tulajdonában működő Győri Szeszgyár és Finomító Zrt. szándéka és támogatása hozta létre.
Torula nem egy finnországi városka a Jeges-tenger közelében, a szó nem is egy izlandi prog-rock zenekart jelöl, hanem, ha úgy tetszik, ennél prózaibb a megfejtés: egy bizonyos élesztőfajta elnevezése. Ebbe a cikkbe pedig úgy kerül, hogy azt a győri ipari csarnokot, amelyben a kortárs művészeti intézmény helyet kapott, torulának nevezték a szeszgyáron belül, ugyanis hosszú ideig itt takarmányélesztő gyártása zajlott. Az egykori ipari épületből pedig 2017-ben, afféle barnamezős kulturális beruházásként jött létre a nyolc műtermet, egy nagyobb közösségi teret és egy 400 négyzetméteres, 6 méter belmagasságú kiállítóhelyet magába foglaló intézmény.
A helyet a szeszgyár tulajdonosai által létrehozott Concilium Art Alapítvány (CAA) működteti, ami pedig tényleg valódi ritkaság, hogy a koncepció kialakításakor a CAA Győr lakóira, a város civil társadalmára vonatkozó kutatásokból indult ki. Eszerint miközben 17 kulturális intézmény működik a városban, viszonylag kevés rendszeres látogatójuk van, a győriek kétharmadára pedig jellemző, hogy alacsony a közösségi kapcsolataik, aktivitásaik száma, civil szervezetekben pedig elenyészően kevesen működnek. Úgy gondolták tehát, hogy egy minőségi, a városlakót megszólító művészeti helyszín, amely nemcsak a befogadásra, hanem az aktív részvételre is számít, segíthet abban, hogy ezek a paraméterek változzanak. Az élesztő tehát itt metaforaként is értelmezhető, ez a hely hozzá kíván járulni a győri kulturális mozgások élénkítéséhez. A műtermekben fiatal művészek és alkotócsoportok dolgoznak, a kiállításoknak pedig zenei, összművészeti és művészpedagógiai programok, workshopok, alkotótáborok teremtenek részben kontextust, részben „meghosszabbítást”.
Kortárs koncepció mentén, tudatosan építkező művészeti helyszín kevés van Győrben (a város művészeti életéről az artportalon is folyt vita, itt és itt), a Torula pedig nemcsak műtermet és kiállítási teret működtet, de igyekszik úgy pozicionálni magát, hogy a Bécs-Pozsony-Budapest háromszögből kiindulva előbb-utóbb a nemzetközi színtér felé is kapcsolódásokat alakíthasson ki.
A járványidőszak okozta kényszerszünetet egyfajta új startra használták fel, megújultak a tereik és újraindítják kiállítási programjukat is. Ennek jele a PÚDER Vol.4. című csoportos kiállítás is, amely egy sorozat negyedik darabja, és az Are you sure you want to reset? alcímet viseli. Négy művész, Bagi Attila, Dér Adrienn, Kárándi Mónika és Rózsa Luca Sára közös kiállításáról van szó. A képzőművészeti egyetemi évek alatt kialakult baráti, szakmai kapcsolatok mentén maradtak együtt, és noha mindenkinek külön útjai vannak, egymást segítve, egymással párbeszédben állva dolgoznak és időről-időre együtt állítanak ki: a csoportnak ez a negyedik közös akciója.
A pályára lépés, a belépési pontok megtalálása a legnehezebb fázis a fiatal művészek szakmai életében. És éppen, mert a jelenlegi hazai szisztémában kevés ilyen pont adódik, nem ritka, hogy az egyetem után, azonos művészgenerációba tartozó alkotók megpróbálják közösen folytatni
– a Pince vagy a SKURC Group két budapesti példa arra, hogy egy közösség saját magának nemcsak a teret teremti meg, hanem a közös, akár intézményi színre lépés lehetőségét is. A PÚDER csoport tagjai is ilyesmit céloznak, csak éppen lazább keretek között, különböző, befogadó szellemű helyeken, mint amilyen a Torula Művésztér. Győri kiállításuk pedig a jelen esélyeit latolgatja, összecsúsztatva a „mi lett volna, ha…”, „mi lenne, ha…” mindenki számára ismerős töprengéseivel. Azzal az alaphelyzettel játszik el, hogy a múltból a jövőbe vetített óhajaink egy csapásra megvalósulnak: mi van most, mi felé mozdulnánk, képesek volnánk-e tényleg újragondolni az életünket?
Vajon sikerülne harmóniát teremtenünk saját magunkkal és a környezetünkkel, ha minden igaznak vélt elképzelésünk a múlttal, vagy a jövővel kapcsolatban egyszeriben testet öltene?
A feltételes módok használata itt mintha a jelen és a jövő bizonytalanságára is utalna, ráadásul a Torula egyik termében homokban lépked a látogató, fizikailag is megtapasztalva az elbizonytalanodást, a képlékenységet és a közegellenállást. Meg persze a nyarat. A csarnok ablakain beáramló természetes fény sajátos atmoszférát von a művek és a látogatók köré. A csoportos kiállítás még a hónap közepéig látható. A Torula Művésztér pedig, ha így folytatja, a gyárváros széléről valóban felélesztheti az egész város kortárs színterét.
Támogatott tartalom.
