Szeptember 30-tól látható a brit énekes, dalszerző és fotográfus Nélküled semmi vagyok című sorozata a Ph21 Galériában.
Paula Rae Gibson így ír a munkájáról: “Régebben az gondoltam, hogy a párkapcsolat jelenti a mindent: rátalálni a szerelemre, arra a valakire, akivel valóban egynek érezhetem magam, aki teljessé tesz – hogy csak így van értelme. Az élet rákényszerít, hogy megtanuljunk dolgokat, amiket egyáltalán nem akarunk megtanulni. Nem akartam megtanulni a férjem nélkül, a lányom apja nélkül élni – de muszáj volt. Amikor meghalt a férjem, úgy éreztem, elvesztem. Megszűntem lenni: megszűnt a „mi” – s ezzel mintha eltűntem volna én is.
Aztán felfedeztem egy másféle ént magamban: egy olyan valakit, aki az emlékeiben él. A szerelem, ami összekötött minket, nem szűnt meg, része maradt annak, aki vagyok, a létezésemnek. Az a másféle én, akire rátaláltam, már csak töredékes részletekben, fejezetenként tud magából bármit is adni egy másiknak. Egy talán már teljesebb én – vagy csak kritikusabb? Érettebb? Vagy csak szilánkjaira töredezett? A sorozat képei elkészítésekor ezeket az érzéseket és gondolatokat szerettem volna megidézni. És talán kicsit arra bátorítani másokat, hogy vegyék szemügyre alaposan, akivel és amilyen kapcsolatban élnek: és ha ez a viszony bármilyen módon is rombolóan hat rájuk…nos, annak nem kell feltétlenül így lennie.
A sorozat képeit az inspirálta, amit évek óta magam körül látok: párokat, ahogy egymás ölelő karjaiban a lassú pusztulás martalékává válnak. Talán mert úgy érzik, már késő lenne kiszabadulni és újrakezdeni. Egy másik ember jelentheti az elképzelhető legjobbat és az elképzelhető legrosszabbat is, ami történhet velünk. Számomra a művészet, az alkotás segít, hogy feldolgozzam az érzéseimet, hogy kezdjek valamit velük, ami túlmutat rajtam, amihez mások is viszonyulni tudnak, és ami olyan emberek számára lehet érdekes, akik azonosulni tudnak a munkáimmal.
Ezek a képek a szomjúzásról, a szükségről és az akarásról szólnak, arról a borzasztó erős igényről, hogy nyitottnak kell maradni az életre, az intimitásra, hogy igaznak és őszintének kell lenni, történjen bármi is.”
