Mint ahogy arról a Moscow Times beszámolt, Zelfira Tregulova, az egyik legnagyobb és leghíresebb orosz múzeum, a Tretyakov Képtár vezérigazgatója levelet kapott a minap a múzeumot felügyelő kulturális minisztériumtól. A minisztérium múzeumi osztályának helyettes vezetője azt követeli az igazgatótól, hogy legkésőbb február 6-ig, azaz egy héten belül tekintse át, „mennyire van összhangban a múzeum állandó és időszaki kiállításainak anyaga az Oroszország által képviselt erkölcsi és szellemi értékekkel”. Arról, hogy mik is ezek az értékek, Putyin elnök tavaly november 9-én kiadott, 809. számú rendelete pontos eligazítást tartalmaz; közéjük tartozik többek között a patriotizmus, az alkotó munka, a család védelme, a haza szolgálata, a szellemi értékek primátusa az anyagi javakkal szemben. Ezekre az értékekre az elnöki rendelet szerint a szélsőséges és terrorista szervezetek, az USA és más „nem baráti” országok és transznacionális szervezetek, továbbá az Oroszország területén működő egyes tömegkommunikációs eszközök és személyek jelentenek veszélyt.
A minisztériumban – állítása szerint – egy bizonyos Szergej Sadrin felháborodott levele ébresztett kétségeket arról, hogy a múzeum állandó kiállításának anyaga összhangban áll-e az említett értékekkel. Sadrin a múzeumban tett látogatásakor úgy ítélte meg, hogy egyes munkák „egy destruktív ideológia jegyeit mutatják”, míg mások „mély pesszimizmust”, „az üresség és reménytelenség érzését” sugározzák. Sadrin nemtetszését főként a XX. század második felében született munkák váltották ki, a mértéktelen alkoholizmus rendszeres ábrázolásával és „túl sok temetési jelenettel, melyeken marginalizálódott helyzetű alakok is szerepelnek”. Panaszkodott továbbá a levél szerzője az ország vezetőinek és a kulturális élet szereplőinek „voluntarista módon történő ábrázolására” is. Sadrin két példát is hoz az általa kifogásolt munkákra: az egyik egy Utolsó vacsora-ábrázolás, melyből „nem derül ki, hogy ki is itt a Júdás”, a másik – itt kivételesen a szerző neve is szerepel – Alexander Burganov 1978-as Pieta-szobra, mely Máriát fej nélkül ábrázolja, ily módon „ördögi interpretációját adja egy vallási témának”.
A Tretyakov Képtár munkatársai érthető módon csak név nélkül kommentálták a minisztériumtól érkezett levelet, azt a „kényelmetlen művészettel szemben tipikusan szovjet módszerekkel folytatott harc megnyilvánulásaként” jellemezve. Valaki a levelet egyenesen Nyikita Hruscsovnak a moszkvai műcsarnokban, a Manezsben mondott 1962-es beszédéhez hasonlította. A szovjet párt akkori főtitkára a kiállításon látott képeket a bélsárhoz hasonlította (ő más szót használt) és követelte, „tiltsanak mindent be!”, „vessenek véget ennek az arcátlanságnak!”.
Szergej Sadrin levele az egyik konkrétan bírált mű szerzőjét, Alexander Burganovot megnevezi, de a műleírás alapján a másik szerző, a festő Natalia Nesterova is beazonosítható. Mindketten az élő orosz művészek legidősebb nemzedékének vezető képviselői. Nesterova (79) művein a primitivizmus és a naiv művészet, mindenekelőtt Niko Pirosmani (Pirosmanashvili) hatása érzékelhető. A 90-es években valamennyi jelentős orosz művészeti díjat és kitüntetést megkapta. 1984 óta külföldön is kiállít, többek között az USÁ-ban, ahol Moszkvával felváltva az utóbbi évtizedekben élt. Az Utolsó vacsora témája évtizedeken keresztül foglalkoztatta, azt számos művében feldolgozta. Itt azt az 1990-ben született változatot tudjuk bemutatni, amely 2021. decemberében a Sotheby’s-nél Londonban 30-50 ezer fontos becsértékkel került kalapács alá, de nem kelt el. Ugyanez a munka 2008-ban is felbukkant már a Sotheby’s-nél, akkor New Yorkban, ahol 133 ezer dollárt fizettek érte; mindmáig ez a legmagasabb összeg, amit egy Nesterova-festményért adtak.
A Pieta-szobor szerzője a bakui születésű Alexander Burganov (88), aki ugyancsak számtalan állami kitüntetés birtokosa, sőt, 2001-ben moszkvai műtermét is állami múzeum rangjára emelték. Több műve egyfajta kulturális kapocs Oroszország és az USA között; Puskin szobra a washingtoni George Washington Egyetem előtt áll, míg Walt Whitman amerikai költő szobra a Moszkvai Állami Egyetem bölcsészettudományi karának épülete előtt. Megörökítette az egykori amerikai elnököt, John Quincy Adams-et is, aki pályája során többek között az USA oroszországi nagykövete is volt; ez a szobor az USA moszkvai nagykövetségének mai épülete előtt áll. 2014 márciusában Burganov azokhoz az orosz művészekhez csatlakozott, akik támogatásukról biztosították Putyin első katonai intervencióját Ukrajnában.
És éppen ezek az életrajzok azok, amelyek az orosz kulturális minisztérium fellépését különösen érdekessé teszik, előre vetítve a kulturális élet feletti állami ellenőrzés további szigorodását. Hiszen nem ellenzéki állásfoglalásokkal ismertté vált, hanem mindeddig hivatalosan is elismert, kitüntetett művészekről van szó, mint ahogy az őket kiállító Tretyakov Képtár sem volt eddig a politika kritikájának céltáblája. De az idők változhatnak, rossz irányba is.
● Frissítés, február 11.
Zelfira Tregulova, a Tretyakov Képtár igazgatója mindössze tíz napig maradhatott funkciójában az orosz kulturális minisztérium levelének kézhezvétele után. Az orosz múzeumok nemzetközi kapcsolatainak építésében komoly eredményeket elért, a kulturális dialógus fenntartását az Ukrajna elleni háború kirobbantása után is szorgalmazó, de egyébként Putyin elkötelezett híveként ismert múzeumi vezető a Tretyakov Képtár élén töltött nyolc esztendő után a sajtóból értesült menesztéséről. Utóda Yelena Pronicheva lett, aki korábban a moszkvai Zsidó Múzeum, a Tolerancia Központ, majd a Műszaki Múzeum igazgatója volt, de művészeti múzeumban még nem dolgozott és ilyen irányú végzettsége sincs. Apja, Putyin egykori kollégája, Vladimir Pronichev tábornok a KGB helyére lépett Szövetségi Biztonsági Szolgálat elnökhelyettese volt, több mint négy évtizedig dolgozott az államvédelmi szerveknél.
Borítókép: A moszkvai Tretyakov Képtár. Fotó: A. Savin. (Forrás: Wikimedia Commons)
