Az őszi ausztriai választások után létrejött új – a konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) és a radikális jobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) képviselőiből álló – koalíciós kormány decemberben bemutatta programját, amelyben a művészet és a kultúra a Jövő és társadalom fejezet utolsó alfejezetében kapott szerény helyet. A program nem szűkölködik hangzatos jelszavakban; többek között az ország legpatinásabb, 1897-ben mások mellett Gustav Klimt, Koloman Moser és Josef Hoffmann által alapított művészeti egyesületétől, a Wiener Secessiontól is kölcsönvették annak közismert, pazar bécsi kiállítóhelyének homlokzatát is díszítő jelmondatát:
Der Zeit ihre Kunst. Der Kunst ihre Freiheit,
ami magyarul annyit tesz: A kornak a maga művészetét. A művészetnek a maga szabadságát. Az egyesületet a Wiener Künstlerhausból kivált, az abban mindinkább meghatározóvá vált konzervativizmust és a historizmus felé orientálódó művészetfelfogást elutasító alkotók hozták létre, s egy évvel később megnyílt kiállítóterük igen gyorsan a mindenkori progresszív törekvések fontos kiállítóhelyévé vált s ezt a funkciót tölti be mind a mai napig.
Az egyesület, melyet ma Herwig Kempinger (61) médiaművész vezet, enyhén szólva nem vette jó néven jelmondatának az övétől radikálisan eltérő felfogást valló új kormány általi kisajátítását. Az elmúlt napokban közzétett nyilatkozatuk hangsúlyozza, hogy 120 éves mottójuk állásfoglalás a mindenkori megújulás, sokszínűség és nyitottság mellett, ami kizár mindenfajta politikai befolyásgyakorlást a művészi megnyilvánulások tartalmára és kifejezési formáira. „A művészet szabadsága elválaszthatatlanul kapcsolódik a nemzetköziséghez, a sokféleséghez és a párbeszédhez.
Az a gondolat, hogy a művészet egy kollektív nemzeti identitásteremtést szolgál, a művészet instrumentalizációjának egy formája, ami ellentmondásban van a művészi tartalmak sokféleségével.
A művészi alkotómunka a mi szemünkben csak egy ilyen felfogásban válhat relevánssá és magas minőségűvé” – hangsúlyozza a dokumentum, s a kormányprogram szabadságértelmezésére, de talán még inkább az FPÖ jobboldali populizmusára reagálva megjegyzi, hogy az egyesület mottójában szereplő szabadság messze túlmegy az egyéni megnyilvánulások szabadságán; „az egyes hangok csak egy nagyobb, szélesebb, nemzetközi kontextusban nyerhetnek kulturális jelentőséget. A kultúra ezért több mint az egyes műtárgyak vagy zeneművek összessége és nem minősíthető látogatószámokkal, piaci értékekkel, példányszámokkal sem; a kultúrának egy nyitott társadalomra van szüksége… Ha egy kormány nem egy szabad társadalom mellett száll síkra, a művészet szabadságának ígérete üres retorika – hangoztatja végül a Wiener Secession nyilatkozata.
Nyitókép: Wikimedia
