Van, ahol egyszerűen csak a megóvásához szükséges pénz és szakértelem hiányzik, másutt viszont nemzetközi konfliktusok vagy az országon belüli polgárháborús állapotok miatt a kulturális örökség szándékos, esetenként szisztematikus rombolása folyik. Íme, két friss példa.
Etiópiában néhány évi viszonylagos nyugalom után tavaly novemberben súlyos konfliktus robbant ki az Eritreával és Szudánnal határos Tigré-térségben, miután az ottani Népi Felszabadítási Front (TPLF) fegyveresei megtámadtak egy katonai bázist, amire válaszul az etióp haderő nagyszabású offenzívát indított, a támadást etnikai tisztogatásra is felhasználva. A harcokban sok ezren haltak meg és 1,7 millió ember kényszerült lakhelye elhagyására. A TPLF-nek sikerült átvennie az ellenőrzést Lalibela városa felett, ami az ortodox keresztények milliói számára szent helynek számít és 11 sziklába vájt monolitikus templomának együttese szerepel az UNESCO kulturális világörökségi listáján.
E templomok története a XII. századig nyúlik vissza, amikor Lalibela király, a város névadója „Új Jeruzsálemet” akart itt kialakítani, miután a hívők nem tudtak elzarándokolni a Szentföldre. E páratlan templomokat még nem érték komolyabb károk, de a sorsuk iránti aggodalmat növeli, hogy az – egy hatalmas szikla tetején álló – Debre Damo kolostort már súlyos, katonai célokkal indokolt bombatámadás érte, s jelenleg nincsen olyan erő, amely e templomoknak hatékony védelmet tudna biztosítani.
Részben templomok a kárvallottai a Hegyi-Karabah térségében kicsúcsosodó, több évtizede tartó azeri-örmény konfliktusnak is. Ennek legutóbbi véres epizódját a tavaly őszi háború jelentette, amit Azerbajdzsán indított az országtól 1991-ben egyoldalúan elszakadt, örmény többségű Hegyi-Karabah enklávé és a környező, örmények uralta azerbajdzsáni települések visszafoglalására. A két hónapig tartó harcokban Bakunak sikerült jelentős területeket ellenőrzése alá vonnia. Azerbajdzsán korábban sem foglalkozott a fennhatósága alá került területeken lévő örmény kulturális értékek védelmével; jobb esetben tétlenül szemlélte pusztulásukat, rosszabb esetben maga is gyorsította azt. A helyzet nem változott a tavalyi újabb területszerzések után sem. Úgy tűnik, a rombolásnak nem szab gátat az sem, hogy lényegében a világ szeme láttára zajlik, köszönhetően elsősorban a két amerikai egyetem, a Cornell és a Purdue által tavaly létrehozott Caucasus Heritage Watch-nak, amely a korszerű technika lehetőségeit kihasználva, a műholdak által különböző időpontokban készített nagy felbontású felvételek összehasonlításával mutatja ki a térségben lévő, a kulturális örökség részét képviselő épületek és egyéb építmények állapotának alakulását. Vizsgálataik szerint a tavalyi újabb konfliktus kezdete, de főként az abban elért tűzszünet óta eltelt hónapokban mintegy tucatnyi templomot, temetőt, szobrot és egyéb, az örmény kulturális örökség részét képező építményt romboltak le vagy okoztak bennük komolyabb károkat. A károk egy része még a háborús cselekmények alatt keletkezett, a többségük azonban később, többnyire infrastrukturális beruházások ürügyén. Hogy-hogy nem, az épülő utak nyomvonala például sokszor örmény temetők területén keresztül vezet. A Caucasus Heritage Watch maga is elismeri, hogy a nemzetközi közvélemény figyelmének felhívásán túl kevés eszközük van a rombolás megakadályozására, de bíznak abban, hogy megfigyeléseik eredményeinek az UNESCO-hoz, az USA külügyminisztériumához, más nemzetközi és hazai, azaz amerikai szervezetekhez való eljuttatásával cselekvésre tudják késztetni azokat, akik talán többet tudnak tenni a további rombolások megakadályozására.
A nyitókép forrása: Oddcities
A cikk lejjebb folytatódik.