A Városliget pereméről annak közepébe, a Palme-házba vándorolt ez a szellem: az MKE (Magyar Képzőművészeti Egyetem) képzőművészet-elmélet alapszakának egyik diplomakiállítása a Liget Galéria 30 éves fennállása előtt hajt fejet (Liget30). Az Olof Palme házban megrendezett kiállításnak azonban csak kis részét teszi ki a retrospektív megközelítés. A kutatás alapú projekt a Liget példáján keresztül kortárs nézőpontból vizsgálja és gondolja tovább a művészeti intézményrendszert és annak szerkezeti átalakulását.
Fotó: Liget 30
A kiállítás első hangsúlyos eleme a galéria patinás nyitva-zárva táblája (Ménes Attila, Christoph Rauch) amely műtárggyá átlégenyülve, jelképesen Liget Galériáva alakítja át a Palme-ház terét. Zalavári András és Kenéz Réka egy Budapest térképen animálta a város művészeti intézményrendszerének sarokpontjait, azok 30 év alatti átalakulását (http://liget30.meteor.com/) s ezzel egyúttal kijetölte a vizsgált időszeletet, melynek egyik állandó eleme a Liget.
Fotó: Kerekes Zoltán
A kiállítás központi terében a Liget Galéria valós méretű terével megegyező alapterületen kis retrospektív kapott helyet, itt néhány enigmatikus művész kiállítása mellett a külföldi galériákkal és művészekkel való együttműködésre került a hangsúly. A plakátok, fotók, tárlókban elhelyezett archív dokumentumok felidézik a hely mindenkori ellenkulturális ethoszát, és azt a híd szerepet amit néhány évtizede úttörőként töltött be. Tulisz Hajnalka a korábbi megnyitók szövegeiből készített flipperszerű interaktív installációt (Tabula Rasa – Szövegbombázás) a Lilith Öröksége néven működő csoport a galéria kiállítási tematikájának egyik csomópontja (nőművészet) mentén reflektált korábbi kiállításokra és vonta be az egykori kiállítókat az együtt gondolkodásba, pl egy fotósorozat elkészítésébe (Oláh Orsolya). Domesztikus hangulatot idéző csipkeszerű tortapapírra készített “kamu hímzés” (Kusovstky Bea) jelent meg, illetve néhány konkrét kiállításra reflektáló képeslap méretű grafika (Fajgerné Dudás Andrea). Tranker Kata a Tiszta Háború című Liget faliújság (1999) mellett megjelenő Pacifizmus című installációjában a háború és béke témáját helyezi szélesebb kontextusba Tolsztojtól a NATO-ig. A Kis Varsó diagramon vázolja fel Várnagy Tibor galériavezető tevékenységét, mozgásterének elmozdulásait az időben.
A hallgatók által feltérképezett csomópontok egyike az intézménykritika volt, Gutema Dávid és Erhardt Miklós munkái is ide kapcsolódtak. Az intézménykritika kérdésköre csak az utóbbi évtizedben vált hangsúlyossá – a Liget Galéria szerepe ezen a területen megkérdőjelezhetetlen, annak ellenére hogy kerületi finanszírozású intézményként egyszerre volt kint és bent.
Fotó: Kerekes Zoltán
Pierre Bourdieu szerint a művészeti szcéna olyan műveleti terület, ami más területekkel szoros kölcsönhatásban van, elsősorban a hatalommal, a politikával és a gazdasággal. A megszokások és bizonyos előfeltételezések során a társadalomban kialakul az a “habitus” (Bourdieu-i fogalom) ami a gondolkodási és cselekvési struktúrákat meghatározza. A “habitus” átörökítésének letéteményese az oktatás mellett galériák és múzeumok hagyományos intézményrendszere is. A Liget Galéria azonban mindig is flexibilisnek tekintette ezt a “habitust”, módosítani próbálta, ily módon gyakorolt intézménykritikát. Lassú aknamunkája a kiállítás tanusága szerint beérett, felvetéseit, kontextus-érzékenységét egy új művészgeneráció dolgozza fel és használja inspirációul. A Palme ház három kisebb termében olyan munkákat látunk, amelyek akár a Liget Galériában is megjelenhettek volna. Gosztola Kitti ökölógiai anomáliákról készített érzékeny és izgalmasan prezentált grafikákat, Nemes Csaba, Szentesi Csaba és Király András a leghúsbavágóbb kérdésekre reflektál, Kristóf Gábor egy monumentális reprint grafikát, I. Miksa császár diadalmenetét értelmezi szabadon és adaptálja mai kontextusba. Horváth Tibor gyakran cserélt vizuális intervencióval a legfrissebb problémákat kínálja továbbgondolásra. Nemes Márton Átmenetileg zárva című festménye utal a Liget Galéria nemrégiben bezárással való fenyegetettségére is. Ez azonban szerencsére nem történt meg, így a kollektív munkán alapuló kiállításnak nem exhumálnia kellett a Liget-et, hanem valamiféle kontinualitást tud felmutatni az egykori alternatív művészeti szcéna és a mai művészet-elmélet hallgatók és fiatal művészek között. A kiállítás egyik lehetséges olvasata szerint a Liget jócskán megelőzte korát, s egy tovább építhető alapot helyezett el.
Fotó: Kerekes Zoltán
Ahogy Várnagy Tibor egy a kiállításon is bemutatott videón rögzített beszélgetésben (Az alkotás útja, Tilos Rádió) elmondta, Zugló kevésért sokat kapott. Hogy nemcsak Zugló, azt a Liget 30 kiállítás is visszaigazolja.
Június 16-ig, Budapest, Palme-ház. Aznap katalógusbemutatóval zárul a kiállítás.