A Pritzker-díj történetében némileg szokatlan módon, idén nem egy Zaha Hadid, Rem Koolhaas, Tadao Ando vagy épp Sir Norman Foster nagyságrendű sztárépítész, hanem a társadalmi problémák iránt elkötelezett és szociálisan érzékeny chilei Alejandro Aravena kapta a 100.000 dolláros (kb 28,9 millió forint) díjat, ami az építész szakma legrangosabb díja jelen pillanatban.
A fiatal, mindössze 48 éves építész persze nem kezdő és nem ismeretlen a szakmában. Évekig tanított a Harvardon, a Graduate School of Design-on, 2009 és 2014 között a Pritzker-díj zsűrijének is tagja volt, idén pedig ő a kurátora a 15. Velencei Építészeti Biennálénak – amint azt artPortal is megírta, itt.
UC Innovation Center Universidad Católica de Chile. Santiago, Chile 2014.
Aravena, bár épületei állnak Észak-Amerikában, Kínában, Mexikóban, Svájcban is, munkásságában alapvetően mégis Chilére fókuszál. Beszédes már a legfontosabb projektjének, cégének a neve is: Elemental. A projekt bérlakások felújításával, átépítésével foglalkozik. Eddig már 2500 lakást terveztek a funkcionalitás, alacsony költségvetés és fenntarthatóság jegyében, úgy, hogy a munkákba bevonták a lakókat is, azaz reagáltak a lakók igényeire.
Másik fontos projektje a Half of a Good House színtere egy chilei kikötőváros, Iquique. Itt a kormány által biztosított 7500 dollár (kb. 2,1 millió forint) adja azt a brutálisan szűk keretet, amelyből házat kell építeni a szegényeknek. A tervezéskor nyilvánvaló volt, hogy ennyiből a város szélére csak igen pici épületeket lehetne felhúzni, amivel a szegényeket szinte elűzik, és leválasztják a város testéről. Aravenáék azonban más irányba indultak el. Nem a város szélére, hanem a központba építettek olyan sorházakat, amelyeknek csak a felét építették fel. A fél ház is lakható és élhető, egyébként 3 szintes épület, de a földszinten és a házak között üres teret hagyva lehetőséget biztosítottak arra, hogy a lakók, anyagi eszközeik függvényében tovább építsék, kiegészítsék a házukat.
Quinta Monroy Housing. Iquique, Chile 2004.
(alsó kép: ház átadáskor, felső: átadás után, beépítésekkel)
Az épületek egyfajta szociális legók, akkor és úgy változnak, ahogy lakóik szeretnék, ahogy megengedhetik maguknak. A ház, vagy a csontváz-ház ennek függvényében és a költséghatékonyság miatt minimalista, funkcionalista, nincs túltervezve, túldizájnolva, semmilyen önkényes elemet nem tartalmaz.
Monterrey Housing. Monterrey, Mexico 2010.
Aravena munkásságának fontossága, radikalitása abban áll, ahogy ő maga elmondja, hogy nem pusztán szakmai, építészeti problémákkal foglalkozik, és azokra reagál, nem törődve a költségekkel és lehetőségekkel, hanem megpróbálja lefordítani az építészeti formák nyelvére a város valós társadalmi problémáit, a migrációt, a környezetszennyezést, a szegénységet és egyenlőtlenséget, és megkísérel reagálni ezekre, interakcióban azokkal az emberekkel, akik e lakásokat, házakat lakják vagy lakni fogják.
