Szinte valamennyi fontosabb német sajtótermék beszámolt arról a felhívásról, amit a múlt pénteken Brüsszeli nyilatkozat címmel tett közzé néhány Bundestag-képviselő és a német kulturális élet mintegy 100, többségében jól ismert személyisége. A Szövetség 90/Zöldek két vezető politikusa és Bundestag-frakciójának szóvivője, Claudia Roth és Erhard Grundl által kezdeményezett nyilatkozat, melyet e sorok megjelenéséig már közel harminchatezren írtak alá, a szabad véleménynyilvánítást, a művészet sokszínűségét és szabadságát Európában fenyegető veszélyekre hívja fel a figyelmet, felidézve Magyarországon az elmúlt nyolc év, Lengyelországban a legutóbbi két év és Ausztriában a tavalyi kormányváltás óta eltelt időszak aggodalomra okot adó kultúrpolitikai fejleményeit.
Magyar vonatkozásban a felhívás elsőként a kultúrpolitikában is megjelenő nacionalizmust, a kultúrát a politika kiszolgálójává degradálni akaró igyekezetet, a Magyar Művészeti Akadémia létrehozását és privilegizált helyzetbe hozását említi, majd az irodalomra áttérve megjegyzi, hogy a magyar politikai kurzus szélsőjobboldali írók, Wass Albert és Nyírő József munkásságát népszerűsíti és teszi kötelező olvasmánnyá az iskolákban. Lengyelországban a kulturális intézmények élén kíméletlen eszközökkel megvalósított, szakmailag indokolhatatlan személycseréket, Ausztriában pedig a kultúra pénzügyi támogatásának új, „eredményorientált”, gyakorlatilag a független műhelyek ellehetetlenítését szolgáló rendszerét, a művészek szakmai szervezeteivel való párbeszédtől történő elzárkózást említik a legijesztőbb példákként, hozzátéve, hogy ez a politika vezetett az elmúlt hetekben a bécsi Kunsthalle igazgatója, a német Nicolaus Schafhausen lemondásához is.
Ugyanakkor Németországban is megjelentek a társadalmi összetartozás alapjait szétzúzni kívánó erők, ráadásul nemcsak a jobboldali nacionalista erők, hanem a konzervatív pártok soraiban is. Ezek az erők felismerték, hogy a kultúra és a művészet is lehet eszköz a kezükben; az NDK-ban felnőtteknek több évtizedes szomorú tapasztalatai vannak e területen.
A magukat az 1968-as mozgalmak szellemisége folytatóinak tekintő szerzők hangsúlyozzák: a politika ne minősítse a művészetet; a dolga annyi, hogy biztosítsa a szabad kibontakozásához szükséges feltételeket, anélkül, hogy feladatokat jelölne ki a számára. A művészet szabad, nem szolgálhat senkit és nem kell, hogy mindenkinek tetsszen. Csak így teljesedhet ki innovatív ereje és így nyithat meg mindig új perspektívákat.
A felhívás első aláírói között a Zöldek politikusai mellett elsősorban az előadóművészetek ismert alakjai, köztük több vezető színház intendánsa szerepeltek, de ott van a névsorban Dr. Hermann Parzinger professzor, a Berlini Állami Múzeumok és több más kulturális intézmény ernyőszervezete, a Porosz Kulturális Örökségvédelmi Alapítvány elnöke és Christian Höppner professzor, a különböző művészeti ágak szakmai és érdekvédelmi szervezeteit tömörítő Német Kulturális Tanács elnöke is.
A felhívás teljes szövege itt olvasható és csatlakozni is itt lehet hozzá.
Nyitókép: Erhard Grundl a Change.org oldalán
