„Sosem szerettem a versengést, talán ezért sem lettem sportoló” – mondta Németh Hajnal a 2011 óta kétévenként, idén tehát negyedik alkalommal meghirdetett Leopold Bloom Képzőművészeti Díj átvételekor, péntek este a Bálnában. „Tudom, ez elég ellentmondásosan hangzik – folytatta –, mert most egy verseny győzteseként állok itt. És nagyon örülök ennek a díjnak.”
A verseny pedig elég nagy volt: idén hatvanöten pályáztak. A nyertes személyét a díj nyolc finalistájának – Borsos Lőrinc, Ezer Ákos, Fabricius Anna, Fridvalszki Márk, Gróf Ferenc, Schmied Andi, Szabó Eszter és Németh Hajnal – alkotásaiból rendezett kiállítás megnyitóján jelentették be az Új Budapest Galériában, a Bálnában.
Írország nagykövetének, Pat Kelly-nek megnyitó szavai után John Ward, az ír Maurice Ward szállítási vállalat tulajdonosa, műgyűjtő beszélt, aki feleségével, Mary McLoughlin-nal együtt alapította a legfontosabb hazai kortárs művészeti díjat díjat.
Rövid beszédében a művészek és alkotásaik társadalomban betöltött jelentőségéről és a díj elnevezéséről beszélt. „James Joyce regényében a főszereplő, Leopold Bloom inspirált a díj névadásakor. Szimpatikus, szombathelyi kötődéssel rendelkező fickónak írta meg őt Joyce, az olvasó pedig végig éli ennek a rokonszenves fickónak egy teljesen közönséges napját, 1904. június 16-át. Ez a mű az ember jó oldalainak bizonyítékaként is felfogható, és ez emlékeztet a művészek és az általuk létrehozott művek értékére. Valamint arra is, mennyire fontos az el nem kötelezett, független hangú alkotók léte a társadalom számára: tanúi a mindenkori időknek, reflektálnak a történésekre, munkáik pedig inspirációként szolgálnak.” (Az artportal interjúja John Ward-dal itt!)
A győztest a háromtagú zsűri, Audrey Illouz szabadúszó kurátor és kritikus, Ros Carter kurátor és Doris Krystof művészettörténész, művészeti író, nem csupán a pályaművek ismeretében válsztotta ki, hanem Budapestre utazva, a finalisták műtermeiben tett látogatás és beszélgetés után döntött.
Digital Photograph, giclée print, 90 x 60 cm, photo panel. Transcription of the lyrics and adaptation of the song „I Hate The White Man” – Roy Harper, 1970.
A díj és a vele járó 10 000 eurós támogatás nyertese egy külföldön létrehozandó kiállításra fordíthatja az összeget – Németh Hajnal esetében ez valószínűleg egy Berlinben, előadóművészekkel és zenészekkel együttműködésben létrehozandó projekt lesz.
A finalisták kiállítását az Új Budapest Galériában lehet megtekinteni.
A cikk nyitóképe: Mary McLoughlin és John Ward Németh Hajnallal a díjátadón. Fotó: Talabér Géza / Leopold Bloom Art Award
