Az Ostrale biennále, vagyis az O21 jövő év július 1. és október 3. között kerül megrendezésre Drezdában, az Ostrale központi helyszínén, illetve több más helyen a városban. Majd ezt követően a tervek szerint több városban, köztük Budapesten is látható lesz egy válogatás a biennále anyagából. Az Ostrale egyébként nem csupán biennále, hanem egy eleven intézmény is, amely a kétévente megrendezett nagyesemények között is aktív a nemzetközi kortárs művészetben, és elsősorban a globális perifériára koncentrál.
Az O21 pályázatát a napokban írták ki, és a kiírás a Quota, target / GDP / (De)growth / Rivers, streams, currents / Upstream fogalmakat emelte ki felsorolásszerű címében. Az open call határideje június 28., a kiírás szövege pedig az „árral szemben úszás” metaforáját emlegeti, amikor a jelenlegi világunk folyamatainak kritikájára szólít fel. A növekedés-központú gazdasági szemlélet helyett elgondolható más működésmódokat, a fejlődés más, emberibb léptékű lehetőségeit sürgeti a szöveg, illetve egy kulturális változás szükségességét veti fel, és a művészetet akként tételezi, mint ami az árral szemben igyekszik hatást kifejteni.
A kiírás nyilvánvalóan a most zajló járvány és a nyomában járó gazdasági válság előtt született, azonban a mostani világhelyzet mintha csak aláhúzná, megerősítené a felvetéseit. Az „ár”, vagyis a világ főáramlata pillanatok alatt megtorpant, a dübörgő gazdaság megállt és hibernált állapotban várja, mi következik. Eljött a művészet ideje? Most van lehetőség arra, hogy a világ meghallja a művészet javaslatait?
Az O21 nemcsak a pályázatról beválogatott művekből áll majd, hanem a kurátorai is hívhatnak meg projekteket, illetve művészeket. Az Ostrale kurátori csapatában a litván Patricija Gilyte, a horvát Ivana Meštrov és Nataša Bodrožić, a német Andrea Hilger és Antka Hofmann, valamint a magyar Kukla Krisztián, az art quarter budapest (aqb) művészeti vezetője kapott helyet.
Kukla Krisztián nevét a debreceni MODEM igazgatójaként ismerhette meg a szélesebb művészeti közeg, 2011-15 között vezette a kortárs művészeti intézményt. Jelenleg, az aqb-beli munkája mellett a Leopold Bloom Díj mögött álló alapítvány művészeti vezetését is végzi. Villáminterjúnkban az Ostrale biennáléról kérdeztük.
ap: Nem kis dolog, hogy egy nemzetközi, kortárs művészeti nagyesemény egyik kurátora magyar. Hogyan állt elő a helyzet, hogyan jött a felkérés?
Kukla Krisztián (KK): Az Ostrale biennálé egyik háttérpályázatában mások mellett az art quarter budapest is partnerintézményként vesz részt, sőt későbbi helyszínként, mivel az elképzelések szerint a drezdai biennálét egy kiállítássorozat követi majd – az állomások: Rijeka, Budapest és Kaunas. Ez áll a felkérés hátterében, amelynek nagyon örülök, az izgalmas tartalmi tevékenység következő fázisa, vagyis az alkotók meghívása, a pályázatok szelektálása, a kurátori csapatmunka viszont a felhívás megjelenésével kezdődik igazán.
Mennyiben köszönhető ez annak, hogy az aqb következetesen dolgozik azon, hogy releváns nemzetközi kapcsolatai legyenek?
KK: Azt remélem, hogy igencsak. Egyfelől a színvonalas nemzetköziség a fenntarthatóság záloga, másfelől ennek viszont éppoly természetesnek kell vagy kellene lennie egy művészeti intézményben, mint mondjuk egy étteremben. Sok még a teendő e téren, egy-egy művészcsere, kiállítás, látogatói program, fesztivál, a ház művészei és a hozzánk érkező rezidensek, valamint az efféle együttműködések, mint ez az Ostraléval, jelentik az ez irányú lépéseket.
Mire koncentrál 2021-ben az Ostrale? Kérdezzük ezt azért, mert most nagyon nehéz megmondani, mi lesz izgalmas egy év múlva. Amikor a világ kijön a mostani krízisből, radikálisan újra kell gondolnia a működésmódjait. A gazdasági egyenlőtlenségek, a túlfogyasztás, az utazás és az áruk mozgása, a környezet és az ember viszonya, a társadalmi szolidaritás – millió olyan terület és probléma, amelyet muszáj lesz újragondolni.
KK: Az „árral szemben úszni” metaforája köré épülő kiírás még a járványidőszak előtt született meg, ám mostanság, ha lehet, még erősebben aktuális. Az a megfeleléskényszer, ami a művészeti színtéren a jelenlegi helyzetben például az online tartalmak már-már kétségbeesett gyártásában érhető tetten, újra és újra felveti, hogy a képzőművészet autonómiájáról, szuverenitásáról gondolkodjunk. Vagy inkább pontos kérdéseket fogalmazzunk meg az áramlás irányai és a kievickélés lehetőségei kapcsán.
Hol látod az Ostrale helyét ma a kortárs művészeti színtéren?
KK: Izgalmas építkezés zajlik évek óta Drezdában, hogy a gazdag képzőművészeti hagyomány mellé felzárkózzon a kortárs művészet, mindez a keleti régió közegében. Az Ostrale önértelmezéséhez hozzátartozik, hogy nagy volumenű esemény és széles közönségnek kíván művészetet közvetíteni, ám a határokon átívelő kulturális fordítómunka dönt majd arról, hogy ez miként valósul meg.
Nyitókép: A koreai Cie Yu Dans csoport performansza az Ostrale 2018-19-es programjából. Fotó: Ostrale.de
