A Remekművek Budapestről főcímet viselő és alcímében a leginkább közönségcsalogatónak vélt mesterek, Dürer, Greco, Tiepolo, Manet és Rippl-Rónai nevét feltüntető kiállítás a tavaly ősszel megnyílt milánói tárlat után újra ízelítőt ad abból, milyen lesz majd a rekonstrukció után a Szépművészeti Múzeum új állandó kiállítása, ami már együtt mutatja be a művészettörténet különböző korszakai magyar és külföldi mestereinek alkotásait. A magyar látogató számára Párizsban izgalmas lehet annak felmérése is, mit fedez fel a hazai gyűjteményekben a külföldi kurátorok „szűz” szeme és milyen koncepció mentén prezentálják a kiválasztott munkákat.
A kiállítás plakátja. © Affiche Rmn-Grand Palais, Paris 2016
Persze tudni kell azt is, hogy az ilyen jellegű tárlatoknál a kurátornak nincs teljesen szabad keze: egyrészt előfordulhat, hogy nem kapnak meg valamit, amit szeretnének – ilyenre ezúttal nem volt példa – másrészt illik figyelembe venniük a kölcsönző múzeum javaslatait, kéréseit, amik nem feltétlenül vágnak egybe az ő koncepciójukkal. Ilyenre viszont volt példa, több is: nem titkoltan magyar kérésre szerepelt Milánó után ezen a tárlaton is Munkácsy nagyméretű Liszt-portréja, ami ugyan nem tartozik a festő legfontosabb művei közé, de segít tudatosítani a külföldi nézőben, hogy Liszt bizony, minden ellenkező híreszteléssel szemben, magyar zeneszerző volt. Kevésbé vitatható az a másik magyar kérésre született döntés, hogy az egyébként az első világháborúval záruló anyag végére kerüljön be három valamivel későbbi munka, Bortnyik Sándor két emblematikus festménye és Ferenczy Béni férfi akt bronzszobra.
A Musée du Luxembourg bejárata. A szerző felvétele
A milánói és a párizsi tárlat nem kis részben ugyanazokat a műveket mutatja be, mégis jelentős különbségek is tetten érhetők, amit minden bizonnyal elsősorban az olasz és a francia közönség elvárásainak különbözősége magyaráz. Míg az olaszországi látogatókat a milánói tárlat kurátora szerint főként saját mestereik munkái érdeklik, a párizsiak nyitottabbak, ezért a két itteni kurátor, Laurent Salomé, a Grand Palais főkurátora és tudományos igazgatója, valamint Cécile Maisonneuve, példás önfegyelmet gyakoroltak a francia művek beválogatásában, tágabbra nyitották a horizontot és bátrabban választottak olyan műveket is, amikről tudták, hogy jó eséllyel ismeretlenek a franciaországi múzeumlátogatók számára.
Az öt húzónév között is csak egy franciát találunk, és valóban nem csak az udvariasság diktálta, hogy e nevek sorában ott legyen Rippl-Rónaié is, akit éppen egy Franciaországban készült főműve, a Kalitkás nő képvisel – nemcsak a tárlaton, hanem a városszerte látható hatalmas plakátokon és a kiállítás katalógusának címoldalán is. A képet a kurátor sármosnak, rejtélyesnek, varázslatosnak minősítette, olyannak, ami könnyen közel kerülhet a franciák szívéhez, nem idegen a számukra, de mégis az újdonság erejével hat.
Részlet a kiállítás középkori terméből. A szerző felvétele
A kiállítás egy több mint 80 festménnyel, grafikával és szoborral illusztrált időutazás az egyetemes és a magyar művészet történetében a XIV.-től a XX. századig. A válogatás időnként feladja a kronologikus rendet, hogy nagyobb figyelmet fordíthasson a nyugat- és a keletközép-európai művészet kölcsönhatásai, a lehetséges analógiák bemutatására is. A magyar művészet ezen a tárlaton már a középkornak szentelt első teremben csatlakozik a nemzetközi anyaghoz – többek között az 1410-1420 között készült kassai Szent Dorottya-szoborral, valamint Szent István és Szent László közel száz évvel későbbi szoborkettősével – hogy aztán jelenléte a XVIII. századtól kezdődően váljon mind hangsúlyosabbá. A Karakterek címet viselő, a kronológiával leginkább szakítani próbáló, tematikus megközelítésű teremben kapott helyet például Mányoki Ádám pompás önarcképe éppúgy, mint a Munkácsy Ásító inasához készült tanulmány, ami egyfajta poénként Franz Xaver Messerschmidt közel száz évvel korábban készült, ugyancsak ásító férfit ábrázoló szoborportréjával került párba.
Részlet a Karakterek című teremből Franz Xaver Messerschmidt és Munkácsy Mihály műveivel. A szerző felvétele
A helyi látogatók számára minden bizonnyal az Új festészet című, alapvetően az impresszionizmusnak és a posztimpresszionizmusnak szentelt terem lesz a legismerősebb, hiszen itt kaptak helyet többek között Monet, Cézanne, van Gogh és Gauguin munkái, valamint – egy újabb Munkácsy-mű, a Zálogházhoz készült tanulmány mellett – Ferenczy Károly Festőnője és Szinyei Merse Pál Pacsirtája. A sajtóanyag szerint ebbe a terembe tervezték Munkácsy Liszt-portréját is, ami viszont végül az utolsó, Szimbolizmus és modernitás címre keresztelt teremben kapott helyet, Bortnyik és Ferenczy Béni munkáival szemben. A terem Liszt nélkül is meglehetősen heterogén benyomást kelt, ezt azonban aligha lehet a kurátorok számlájára írni: a múlt századot már annyiféle, egymással is konfrontálódó irányzat együttes jelenléte jellemezte, hogy azoknak még akárcsak jelzés szintjén történő felmutatása is szükségszerűen ezzel a következménnyel jár, ha a feladatot egyetlen terem keretei között kell megoldani.
Részlet az Új festészet című teremből Claude Monet és Ferenczy Károly festményeivel. A szerző felvétele
Természetesen joggal lehet hiányolni számos alkotót és művet a kiállításról, de ugyanez igaz lenne egy másfajta logikával összeállított anyag esetében is. A kurátorok szerint a válogatásnál nem volt szempont, mi az, amit a francia közönség az Allegro Barbarón már láthatott, ugyanakkor az Esterházy Gyűjtemény néhány évvel ezelőtti vendégszerepléséről a Pinacothèque de Paris-ban visszahoztak három festményt. Inkább pozitívumnak tekinthető, hogy a súlypontok itt egészen mások, még akkor is, ha emiatt számos fontos művész vagy művészcsoport – például a Nyolcak – munkái nem szerepelnek a tárlaton.
Úgy tűnik,a Musée du Luxembourg magas fordulatszámon pörgeti a reklám- és promóciós gépezetet: a város tele van plakátokkal, a katalógus és a kisebb terjedelmű kiállítási kalauz már kapható a múzeumi shopokban, külön füzet foglalja össze a kísérő rendezvényeket és a múzeumi bolt árukészlete is alkalmazkodik a tárlathoz: a polcokat magyar művészek alkotásai – könyvek, zenei CD-k, filmek – foglalják el, de kapható például kalocsai paprika és tokaji bor is.
Részlet a Szimbolizmus és modernitás című teremből Bortnyik Sándor és Ferenczy Béni munkáival. A szerző felvétele
A múzeum, ahol a korábbi években olyan blockbusterek is voltak mint az egyik legnagyobb Modigliani kiállítás, 100 ezer látogatót már tisztes eredménynek tartana, de reményeik szerint ez a szám akár 30%-kal több is lehet.
A Szépmű idei terveiben többek között még egy csíkszeredai Csontváry-tárlat és egy krakkói kiállítás szerepel, előbbi a pécsi Janus Pannonius Múzeummal, utóbbi a KOGART-tal együttműködve, jövő tavasszal pedig a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeumban mutatkoznak be a milánóihoz és a párizsihoz hasonló nagyszabású tárlattal.
Chefs-d’œuvre de Budapest. Dürer, Greco, Tiepolo, Manet, Rippl-Rónai, Musée du Luxembourg, július 10-ig
A cikk lejjebb folytatódik.