Fekete Lyuk. Underground Budapest ’88-’94
Ki hitte volna, hogy a közelmúlt feltárása, amely minálunk eléggé sporadikus, hézagos és huzatos processzus, tessék kiválasztani a tetszőleges képzavart, szóval, hogy ez a folyamat egyszer csak elér idáig. Mármint a Fekete Lyuk nevű, a korszak divatos szavával élve, alternatív szórakozóhelyig. Jól emlékszünk a megnyitására, nem is volt az olyan régen, a zárása meg végképp nem. De hát az van, hogy a Lyuk, vagy Yuk már történelem. A rendszerváltás időkapszulája, hogy újabb képzavart kreáljunk, amely szakadt volt, mint a New York-i CBGB és nem kevésbé izgalmas, mint korának berlini klubjai, szinte folyamatosan nyitva volt, nem akadt valamirevaló hazai underground zenekar, amely ne állt volna a színpadán. Közben nem csak alter zene volt a Golgota utcai, egykori munkás művelődési otthonnak helyet adó épületben, hanem színház is, próbalehetőség is, független kultúrcentrum is, találkozóhely is. Veszélyesnek tűnt, pedig egyáltalán nem volt az, nem is pontosan értjük, miért az a kiállítás alcíme, hogy A pokol tornáca. A Kiscelli Múzeum új kiállítótere is ezzel a tárlattal nyílik, amely összeszedi a Lyuk emlékeit, tárgyakban, videókban, képekben és vallomásokban. Meg lehet mutatni a gyerekeknek: ez volt a mi rendszerváltásunk. Most jöhet az övék.
Hol? Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum, 1037 Budapest, Kiscelli u. 108.
Mikor? június 23-ig
Az Enyészpontok sorozat a holokauszt harmadik generációjával foglalkozik, pntosabban azzal a lenyomattal, vízjellel, amit ezen a generáción hagy a nagyszüleikkel, vagy ritkábban szüleikkel történt trauma. Nem mondunk újat: a trauma örökölhető. A Kádár-korszak holokauszt-emlékezete, zsidóságképe, zsidó indentitása és persze antiszemitizmusa van most fókuszban, leginkább a hallgatás évtizedei ezek, az asszimiláció és ezzel együtt az elmosódás, a szőnyeg alá söprés korszaka. Ebben jók vagyunk, mi, magyarok. De most nem is erről van szó: hiszen ami az Enyészpontok projekt egész menetében zajlott és zajlik, az épp a feldolgozása, a kutatása és a művekké való transzformálása mindannak, ami volt. És van. A harmadik rész anyagai, kutatásai és munkái megtalálhatók itt is: http://enyeszpontok.tumblr.com
Kik? Albert Ádám, Esterházy Marcell, Schuller Judit Flóra, Szabó Nóra, Szász Lilla, Véri Dániel / Kurátor: Don Tamás
Hol? Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, 1077 Budapest, Dohány u. 2.
Mikor? február 7-ig
Sokan úgy hiszik, régen sárga volt a Nap
És azt is sokan hiszik úgy, hogy a Föld lapos. De nem akarjuk elviccelni a dolgot, hiszen a sárga Nap teljesen hihető és releváns, mindannyian így rajzoltuk le gyerekkorunkban. „…hogyan haladjunk tovább, ha a jövőt és a múltat már nem találjuk megszokott helyén?” – szól a kiállítás alapkérdése, és ez valahogy egész eheti ajánlónk mottója is lehetne. Fiktív tájba visz a kiállítás, amely talán nem annyira fiktív, hiszen ma már a táj is olykor maga a fikció: emberi beavatkozások nyomai, művelés és szétbarmolás, nyomhagyások és eltűntetések. Antropocén. Mi egyebet is mondhatnánk? A Trafó Galériában nemrég vezetőváltás volt, és némi irányváltás is, de ez a kitüntetetten fontos hely kitüntetetten fontos maradt, másrészt folyamatosan őrzi a színvonalát. Itt dolgozni és kiállítani rangot jelent.
Kik? Julia Crabtree & William Evans, Elena Damiani, Rowena Harris, Adrien Missika, Ana Vaz / Kurátor: Soós Borbála
Hol? Trafó Galéria / Trafó Kortárs Művészetek Háza, 1094 Budapest, Liliom u. 41.
Mikor? január 27-ig
A nyitókép a budapesti Andrássy úton készült. Fotó: Erdei Krisztina
