Számos új esemény, terv, szervezeti változás történt, ami javítana a nőművészek alulértékelt szerepén, helyzetén a művészeti színtéren. A Saatchi futó kiállításán kizárólag nők állítanak ki, a Bonhams februári aukcióján külön szekció emeli ki a nőművészeket.
A Saatchi Gallery fennállása óta először rendezett olyan kiállítást, Champagne Life címmel, amin csak és kizárólag nőművészek művei szerepelnek. Mégpedig nem a már befutott és nagynevű alkotók munkáiból válogattak egy best of anyagot, hanem 14 kortárs műveiből: Mequitta Ahuja, Alice Anderson, Marie Angeletti, Jelena Bulajic, Julia Dault, Mia Feuer, Sigrid Holmwood, Virgile Ittah, Maha Malluh, Suzanne McClelland, Seung Ah Paik, Stephanie Quayle, Soheila Sokhanvari és Julia Wachtel alkotásaiból. A kiállítás január 13-án nyílt és már most meglehetősen terjedelmes a sajtója, és erős, helyenként kritikus a visszhangja.
Jelena Bulajic: Alise Lange, 2013
A Bonhams aukciósház bejelentette, hogy február 11-i Post-War & Contemporary Art aukcióján külön szekcióban, Five artists, five mediums címmel kiemelten foglalkoznak nőművészek munkáival. A hír címét olvasva elsőre úgy tűnt, komplett aukciót szentelnek a nőművészetnek, de ez egyelőre távoli ködképnek tűnik csupán. Öt művész, Carla Accardi, Dadamaino, Yayoi Kusama, Louise Nevelson és Germaine Richier művei szerepelnek majd az aukción, de jelentőségüket és árukat tekintve messze nem a futottak még kategóriában. Átlagosan és forintra átszámítva 10-18 milliós összegekre vannak beárazva a munkák, kivéve Germaine Richier, a katalógus szerint kivételes jelentőségű remekművét, a Le cheval à six têtes, grand (1954-1956) címűt, amit 82-120 millióra taksálnak. Germaine Richier egyike volt az első női szobrászoknak, akiket már életükben kritikai megbecsülés övezett.
Alice Anderson: Bound, 2011
Rachel Spence a Bonhams Magazine téli számában tömören állapítja meg, hogy univerzális, mindenki által elismert igazságnak tekinthető, hogy a nőművészek, legyenek élők vagy halottak, szomorúan alulértékeltek. 2012-ben az aukciókon szereplő művek mindössze 6,5% származott nő művésztől. 2014-ben a legdrágább 500 mű között csak 19 volt nő alkotása. És a statisztikai adatok vég nélkül szaporíthatók.
Julia Wachtel: Champagne Life, 2014
Kiállítások terén mintha Magyarországon is javult volna a helyzet, fontos, jelentős és hiánypótló tárlatok jöttek létre 2015-ben. Merítését, koncepcióját és következetességét tekintve kiemelkedik a három helyszínen, három galériában, a Deák Erika Galériában, az Inda Galériában és a Viltin Galériában megvalósult, és mind a művészeket, mind a szervezőket tekintve tisztán nőkiállítás, a Beyond the Obvious – kortárs nőművészet Közép-Kelet Európában (kurátor: Sárvári Zita). Fontos volt a Komfort. Női Testpolitikák (kurátor: Oltai Kata), Eperjesi Ágnes: Labor című kiállítása, és a még most is futó, beszédes című Rendezetlen nőügyek (kurátor: Dudás Barbara).
Carla Accardi: Argento turchese, 1964
