Szász Lilla munkái köré épült a kiállítás, amely október 26-ig még látható a budapesti Inda Galériában. Mondhatni, ő van a „főszerepben”, azaz Simon Kati kurátor az ő hat fotósorozatának egyes darabjaihoz keresett párdarabokat, azokkal párhuzamba állítható műveket. Szász Lillán kívül tehát Paz Errázuriz, Gluklya & Tsaplya / Factory of Found Clothes, Anasztazia Horosilova, Ditte Lyngkaer Pedersen és Maya Schweize munkái láthatók, de arról nincs szó, hogy az ő képeik alárendelődnének akár a koncepciónak, akár a magyar fotográfus munkáinak. Ehelyett párhuzamok rajzolódnak ki, egymásra felelések jelennek meg, mintha érzékeny, leheletvékony szálak kötnék össze ezeket a műveket. A művek három nagyobb egységbe tagolódnak, és függetlenül a témáiktól, mind valamiképpen az emberi kapcsolatok és az identitáskonstrukciók bonyolultságát tekintik tárgyuknak. Női alkotókról van szó, ami még egy réteget von a kiállítás köré, és állásfoglalást is jelent a férfiak által uralt világban.
A tárlat kurátori nézőpontból egy gondolatkísérlet megvalósításának tűnik. Kontempláció, hogy egy művész munkáin keresztül, hogyan rajzoldódik ki trend, hogyan kerülhet be egy anyag a kortárs művészeti struktúrába vagy hogyan emelhet ki egy kiállítási szituáció egyes rétegeket a művész munkáinak komplexitásából. Művészként pedig a kommunikáció tűnik izgalmasnak, szavak nélkül kérdezni egy másik alkotótól. Hogyan kerül dialógusba két egymáshoz tartalmi, földrajzi vagy módszertani szempontból köthető műalkotás? A kiállítás képei többek között erre a kérdésre keresik a választ, miközben érzékeny témákat hoznak egészen közel közönségükhöz.
