A solastalgia kora
Mi sem ismertük ezt a szót addig, amíg a Knoll Galéria meg nem ismertetett vele: Glenn Albrecht környezeti kérdésekkel foglalkozó filozófus „a melankólia speciális, az intenzív pusztuláshoz és a menedék hiányához kapcsolódó formáját a solastalgia elnevezéssel jelölte”. Merthogy körülöttünk minden változik, akár radikálisan, sőt, végérvényesen. Más lett a város, amelyben élünk, más a levegő, amelyet beszívunk, a ház, amelyben felnőttünk, a környezet, az ég a fejünk felett, megváltozott a táj, amiről azt hittük, ismerjük. Ismerős? Mármint, az érzés. Az elmúlt egy évet leírhatnánk akár ezzel a furcsa szorongással is, amely a kivédhetetlen változás következtében lép fel. Pontosítanánk azért: itt a klímaszorongás sejlik fel a háttérben, de hát minden összefügg mindennel. És hogy miként lesz most, amikor az ígéret szerint visszatérhetünk a „rendes” kerékvágásba, miközben tudjuk, hogy nem oda kellene visszatérni? Ki tudja. A Knoll Galéria egy lendületes csoportos kiállítással vág bele az újranyitásba.
Kik?
Birkás Ákos, Paul Horn, Fercsik Mariann, Horváth Gideon, Bartosz Kokosinski, Nemes Csaba, Kamen Stoyanov, W. Horváth Tibor. Kurátor: Pilinger Erzsébet
Hol?
Knoll Galéria, 1061 Budapest, Liszt ferenc tér 10.
Mikor?
július 24-ig
Többször elmondtuk ezen a helyen, de most akkor megint: az FKSE Stúdió Galéria az egyik legfontosabb helyszín a kortárs képzőművészet (egyre zsugorodó) budapesti térképén. Az újrakezdés közepette Kicsiny Martha kiállításával jelentkeznek, amely azt a kérdést feszegeti: „milyen társadalmi struktúra építőelemei vagyunk?” Alapmotívum az emberi test, amely mintha tégla lenne a falban, egyetlen eleme, összetevője egy nagyobb rendszernek. A testekből konstrukciók épülnek fel, ezekről asszociálhatunk a társadalmi struktúrákra, és kereshetjük benne megunkat: hol vagyunk? És főleg, kik vagyunk? A szorongás megint csak indokolt, de úgy látszik, ez most leitmotiv.
Ki?
Kicsiny Martha
Hol?
FKSE Stúdió Galéria, 1077 Budapest, Rottenbiller u.35.
Mikor?
május 20.-június 2.
Valamit tisztázni kell: ez a kiállítás megnyílt, de mégsem volt látható, mert a hely, azaz a FUGA nem volt nyitva. De most megnyílt a FUGA és látható a kiállítás is, igaz, hogy összesen csak pár napig. Úgyhogy ezért is hívjuk most föl rá a figyelmet, mert huss, gyorsan elszalad ez a maradék néhány nap. Nagyon is érdemes megnézni ezt az anyagot. Egyrészt, mert színvonalas és fontos magángyűjteményből származik, másrészt miközben sokszínű, mégis rendkívül egységes válogatás, amely egy határozott koncepció jegyében alakult ki. Te és a tér, mondhatnánk, ha motótt kellene fűznünk a kiállítás elé, de persze nem kell. Fotó alapú művek, amelyek a térrel foglalkoznak, illetve a tér és az egyén (ember, személy, illető..?) viszonyával. A tér, itt kevésbé mint építészeti konstrukció és mint a „közeg” adottsága jelenik meg, sokkal inkább, mint társadalmi-hatalmi-politikai konstrukció. És pontosan ettől válik igazán izgalmassá a bemutatott terjedelmes anyag. Magántér, köztér, a politikai reprezentáció tere, az ideológiák tere – illetve mindazon pontok, ahol ezek összeérnek. És amit külön megjegyeznénk: minden kiállított műhöz rövid, de alapos és érthető magyarázó, kontextualizáló szöveg tartozik.
Kik?
Asztalos Zsolt, Csákány István, Csoszó Gabriella, Csörgő Attila, Eperjesi Ágnes, Esterházy Marcell, Andreas Fogarasi (AT), Halász Károly, Károlyi Zsigmond, Kis Varsó, Kokesch Ádám, Eva Kotatkova (CZ), Kútvölgyi-Szabó Áron, Lakner Antal, Maurer Dóra, Alex Mirutziu (RO), Ősz Gábor, Dan Perjovschi (RO), Puklus Péter, Kamen Stoyanov (BG), Szabó Dezső, Szacsva y Pál, Szegedy-Maszák Zoltán, Szemző Zsófia, Jirí Thyn (CZ), Zalavári András
Hol?
FUGA, 1052 Budapest, Petőfi Sándor u. 5.
Mikor?
május 24-ig
