Úgy látszik nem múlik el hét Magyarországon egy-egy kiadós művészeti tiltakozás vagy botrány nélkül. Néha azonban bele kéne nyugodni a rossz döntésekbe is, valamint nem tartozik a nyilvánosságra minden elutasított pályázat – ha mégoly jogos is a felháborodás.
Tisztelt Kuratórium!
Ez az állásfoglalás annak kapcsán fogalmazódik meg, hogy Süvecz Emese
Kállai-ösztöndíját az elbíráló kuratórium nem hosszabbította meg. Süvecz Emese
– Az Újlak csoport, mint kulturális gyakorlat a hely-specifikusság nézőpontjából
történő tematikus vizsgálata – című témát egy éven keresztül kutatta. A kuratórium a beszámolót elfogadta, de az ösztöndíjat Süvecz Emesétől azzal a – számunkra meglepő – indoklással megvonta, hogy „témájának kutatását nem tartja még egy évig folytathatónak”. Értetlenül állunk azzal szemben, hogy az egyetlen magyarországi ösztöndíj, amely kortárs művészeti kutatásokat is támogat, éppen ennek a feldolgozásra váró időszaknak a művészettörténeti elemzését nem értékeli kellőképpen, miközben a Kállai-ösztöndíj kiírásában hangsúlyosan szerepel a magyarországi művészet kutatása, illetve az ösztöndíj elnevezéséből adódóan, kifejezetten a kortárs művészetre vonatkozó kritikai irodalom megteremtése. Az Újlak csoport hely-specifikus művei és performanszai az 1990-es évek budapesti szcénájának egyik legfontosabb művészeti impulzusát adták, valamint a csoport tevékenysége független művészeti kezdeményezésként az elégtelenül működő intézményrendszer mellett az akkori
közeg számára úttörő módon egy párhuzamos struktúra és szellemi közeg kialakulását tette lehetővé és indította el, új teret nyitva ezzel a magyar kortárs művészetnek. E jelenség kutatása fontos eleme annak a művészeti írói és elméleti szemléletmódnak, amelynek felépítésén Süvecz Emese dolgozik. Írásainak egyéni kritikai hangütése, témaválasztásai és művészeti aktivizmusa egyedülálló a budapesti kortárs művészeti közegben. Olyan intézményes pozícióktól független kritikai nyelvet és habitust képvisel, amely a művekkel és az alkotókkal való közvetlen dialógusban bontakozik ki, így az egyes projektek, performanszok, műtárgyak létrejöttét közvetlenül végigkíséri. Teoretikusok és művészek között az ilyen jellegű, alkotói – és nem csupán leíró – közreműködés ritka, és különösen értékes: egyszerre gazdagítja a műveket, és mélyíti el a helyi diskurzust. A művek és művészi attitűdök ilyen alapos ismerete révén Süvecz Emese hitelesen tudja tolmácsolni a kortárs képzőművészetet a széles közönség felé is. Véleményünk szerint, a kutatás a Kállai-ösztöndíj egyéves időtartama alatt csak megalapozódhat: a feldolgozás egyik része az Újlak csoport tevékenységére vonatkozó dokumentáció összegyűjtése és leírása, ezt követi a téma, a hely-specifikus művek budapesti és nemzetközi kontextusának kutatása és az önálló elméleti diskurzus megteremtése.
Amennyiben a kortárs művészet támogatási rendszere nem teszi lehetővé a jelen
és a közelmúlt hazai progresszív művészeti történéseinek és alkotásainak intenzív teoretikus feldolgozását, és ennek kapcsán az esztétika és a teória területén önálló teljesítmények létrejöttét, akkor elmarad az önálló budapesti művészetelméleti diskurzus kialakulása, mely alapvető feltétele lenne a nemzetközi művészeti és elméleti közegbe való bekapcsolódásnak.
Tisztelt Kuratórium, előrelépésnek tekintjük, hogy ebben az évben először az
Interneten, a http://www.lektoratus.hu/osztondijak/ weboldalon megtekinthetőek a Kállai-ösztöndíjasok beszámolói, mert szeretnénk, ha ezentúl nyilvános szakmai vita és értékelés tárgyává válnának.
Üdvözlettel,
El-Hassan Róza, képzőművész
Hegyi Dóra, kurátor, művészettörténész
Sugár János, képzőművész
Erhardt Miklós, képzőművész
Timár Katalin, művészettörténész, kurátor
Erőss Nikolett, kurátor, művészettörténész
Szegedy-Maszák Zoltán, képzőművész