A Hűlt hely című sorozat Barakonyi korábbi munkáihoz hasonlóan a dokumentarizmus lehetőségeit keresi ma, egy olyan világban, amelyben már nemcsak jól látható, de evidenciának is tekinthető, hogy mindenkinek megvan a saját története és megvannak a szempontjai, amelyek alapján sokféle dokumentum alkotható. A rendőrségi fotó, műfajából adódóan mégis a tényeket, a tetthely előfeltevésektől és beavatkozásoktól mentes látványát próbálja meg be- és felmutatni, méghozzá szigorú és áthághatatlan szabályok szerint. A nem ártatlan hely ártatlan, azaz manipulálatlan képét, a részleteket, amelyek létfontosságúak lehetnek. A hivatalos fotók készítéséhez tanfolyamot is kell végezni, hogy a bűnjelek rögzítésével születő egységes és érvényes adatok tárgyi bizonyítékok formájában segítsék a nyomozók munkáját.
Barakonyi Szabolcs ragaszkodott a fenti elvekhez, képei tehát nem élvezik azt a szabadságot, amit a talán legismertebb, bűntények fotózásával híressé váló Weegee fotói. Az Osztrák-Magyar Monarchiából elszármazott, de leginkább New Yorkhoz köthető szabadúszó fényképész saját képi nézőpontjait és a bulvársajtó igényeit vette figyelembe a fotók készítésekor. Barakonyinak, aki hosszú ideig rendszeresen járta bűnügyi tetthelyeket a helyszínelők nyomában, a fontos, hogy az ő szempontrendszerük és precizitásuk tükröződjön a képen, hogy ne veszítsék el azt a jelleget, amivel bármikor bizonyítékként kerülhetnek be egy nyomozati folyamatba. A tárgyalótermi esztétika is esztétika, így számomra az az izgalmas, hogy a felvállalt szűk keretek mégis lehetővé teszik, hogy a válogatás, a galériában kiállított anyag, a kortárs fotográfia törekvéseinek megfelelő, a jelenlegi trendekhez jól illeszthető, az absztrakció és a konkrétum határát felfeszítő sorozatot eredményezzen.
Nem tudni, a művész vajon miért nehezítette a saját helyzetét azzal, hogy a valóság és saját, autonóm elképzelései mellé még egy szabályrendszert vállaljon az alkotás folyamatában. Mindenestre, a fotók legitimációja így valóban több lábon áll. Biztosabban állíthatjuk: ez így történt. Persze, az ördög nem alszik, és épp ezek miatt a legitimációs lépések miatt merül fel a kérdés, hogy tényleg az és úgy történt-e, ahogyan látjuk, illetve a fotók láttán biztosak lehetünk-e bármiben is, és ha igen, akkor mégis miben. Ezzel a rejtéllyel enged utunkra a Hűlt hely című sorozat. Itt most a két kiállítás anyagából láthatnak válogatást.
A Hűlt hely / Cold Trail, november 30-ig még látható a Deák Erika Galériában, illetve a debreceni B24 galériában.
