“Ahogyan egykor a Gaudiopolis, úgy maga az OFF-Biennále és az itt bemutatott projektek is a változás „laboratóriumi” kísérleteit hajtják végre: olyan helyzeteket teremtenek, amelyek társadalmi modellekké válhatnak. Akár utcaszínházat, akár punk zenekart vagy élő emlékműveket hoznak létre a művészek, a jövő lehetőségeit kísérletezik ki. Olyan együttélési formákat, amelyek az egymás iránti bizalom, a nagylelkűség, a felelősségvállalás és a törődés társadalmát építik” – írja az OFF-Biennále Budapest kurátori csapata a a szeptember végén startolt eseménysorozat bevezetőjében. A következő képes összeállítás azokból az eseményekből válogatott, ahol a közönség aktív részese volt a programoknak, részvételükkel nem “csak” befogadták a prokejteket, hanem aktívan alakították azok megjelenéseit, sikerét.
Sven Johne a Hidegszoba Stúdióban bemutatott filmjének narrátora kiégve, önbizalmát és hitét vesztve keres menekvést a kortárs társadalmi valóságtól elzárkózó távoli szigeten. Az itteni madártani kutatóintézet önkénteseként dolgozik. Hasznos és nemes munka a pénz és félelmek nélküli, önellátó közösségben: ez kezdetben megváltásnak tűnik, a szigeten mindig ragyogó nap gyógyulást hoz.
A november 5-ig megtekinthető film azonban ennél bonyolultabb történetet tár elénk, melyből kiderül, hogy a segítő szándéknak sokszor nem várt következményekkel kell szembesülnie. Az általunk elindított változások irányíthatatlan keretek között zajlanak és így nem könnyű elmenekülni a világ elől.
A Csendrendelet című darab egy köztéri demonstráció alternatív formában, melynek mottója így szólt: „Ne mentsd a bőröd, bújj ki belőle és vidd vásárra”. Egy társulat járja Budapest utcáit. Három méteres, tojás formájú, többszemélyes megafont tolnak maguk előtt. Zajt csapnak. Forgalmasabb tereken állnak meg és szavalókórusként adják elő darabjukat, amely egy csapatnyi biztonsági őr átváltozásáról szól.
A csodatevő szótojás még egy alkalommal, október 28-án indul útjára Budapest közterein.
Az egyik legismertebb mai performanszművész Marvin Gaye Chetwynd. Munkái az emberek közti kapcsolatok megteremtésén alapulnak. Budapesti performaszának alapja Radványi Géza Valahol Európában (1948) című filmjének feldolgozása. A történetet Budapesten élő gyermekek adták elő, a vállalkozó kedvű közönség pedig a művész által készített állatjelmezekben nézhette végig az önállóságukat kivívó gyerekek sztoriját.
Manuel Pelmuş táncos, koreográfus, performansz-művész. Képeket, szobrokat, műegyütteseket elevenít meg és értelmez újra, visszavéve a történetmondás lehetőségét annak intézményesült képviselőitől, a múzeumoktól, műemlékektől. A Szent István Parkban olyan budapesti köztéri szobrokat, emlékműveket fogalmaztak újra a résztvevő diákokkal, amelyek valamilyen történelmileg jól beágyazott és a jelenben is meghatározó értéket képviselnek.
Személyre szabott transzparensekkel vonultak a résztvevők Tót Endre Gladness Demo – Örülünk, hogy demonstrálhatunk című emlékdemonstrációján. Az egyik fotós barátjának bevonásával végül száz főre duzzadt csapat ezzel a létszámmal – immár teljesen legálisan – az úttesten haladt a Vigadó tértől a Deák téren át, az Andrássy úton keresztül a Hősök teréig.
