Most tekintsünk el attól, hogy már a felvetés is problematikus. Van egyáltalán értelme bármi megkülönböztetésnek? Beszélhetünk „művészről” és „női művészről”? Mindenesetre most felsoroljuk, aktuálisan kiket tartanak a világ 12 legfontosabb női művészének.
Marlene Dumas: Amy – Blue (Amy Winehouse) 2011
Az 1953-ban Dél-Afrikában született, 1976-ban Hollandiába áttelepült festő figuratív festészete tele van fájdalommal és a létezés szégyenével. Intenzív pszichológiai mélységű képei, a meztelenség, szexualitás, szerelem és halál témakörében gyakran idéznek régi művészettörténeti hagyományokat, és ugyanolyan természetességgel utalnak a populáris kultúra, a celeb világ aktuális történéseire. Bár sosem direkten a valóságot festi, képein saját arca mellett felismerhetően visszaköszönnek olyan hírességek arcvonásai mint Amy Winehouse, Naomi Campbell, Princess Diana, Osama bin Laden. „Secondhand” arcképek generálnak első kézből származó érzéseket – mondja egyszer erről, hogy az ismert arcok archetípusok, amelyek a bennünk dolgozó érzéseket mozgósítják. Szeret a nézők képzeletével, félelmeivel és prekoncepcióival játszani. Munkái rendszerint vihart kavarnak mindenhol, a Velencei Biennálétól a Tate Modernig, ahol 2015 tavaszán volt egyéni kiállítása.
Tracey Emin installációja, Leopold Múzeum, Bécs 2015.
Szeptember közepéig nem kell messzire menni, hogy képet kapjunk Nagy-Britannia egyik legnépszerűbb művészének munkásságáról: a bécsi Leopold múzeumban látható 80 műve, párveszédben az általa válogatott Egon Schiele rajzokkal.
Az 1963-ban Londonban született Emin művészete kitárulkozó, gyakran merít inspirációt saját életének eseményeiből, közvetlen és szexuálisan provokatív, valamint beépíti a feminista diskurzus hagyományos elemeit. Változatos műfajokban alkot, a festészeten, rajzokon, videón, fotón, kézimunkán és installációkon kívül a szobrászatban is. Munkái gyakran egyszerre tragikusak és humorosak, de mindenekelőtt őszinték, reményeiről és megalázó helyzeteiről egyaránt beszélnek. 2007-ben ő képviselte Nagy Britanniát a Velencei Biennálén.
Yayoi Kusama
Yayoi Kusama portréja
A 82 éves megszállott japán művészt az art brut, a pop art, az absztrakt expresszionizmus, saját életének fontos pillanatai és szexualitása inspirálta. Az egyetlen olyan élő női művészként tartják számon, aki 2008-ban a New York-i Christies aukcióján 5.100.000 dollárért (1,1 milliárd forint) kelt el alkotása. Hatvanas évekbeli munkái, az Infinity Mirrors sorozat darabjai mintha napjaink selfie kultúrájának előfutárai lennének. Festményei egyszerre szürreálisan gyönyörűek és paranoiásan nyugtalanítóak.
Kusama élete első önálló kiállítása 1959-ben a New York-i Brata Galériában volt, azóta megfordult már a világ összes vezető múzeumában. Tervezett kollekciót a Louis Vuitton cégnek 2012-ben, és szájfény tubust a Lancome kozmetikai márkának. 2012-ben a londoni Tate Modern-ben mutatta be retrospektív tárlatát.
Sonia Boyce
Sonia Boyes: Missionary Position II , 1985 a Tate Modern gyűjteményéből
Londonban élő és alkotó, 1961-es születésű, karibi multimédiás művész. A nyolcvanas évekbeli brit Black Arts mozgalom legismertebb festője, bár mostanában inkább kollázsokat és pasztelleket készít. Korai munkái nagyméretű pasztell krétarajzok, gyerekkori emlékekről, családjáról, barátokról, élénk színekkel. Gyakran fogalmazta meg saját pozícióját, munkái társadalomrajzok is, a multikulturalizmus és a női sors jegyében. Állásfoglalások arról, hogyan él egy fekete nő a fehér társadalomban. Gyakran foglalkozik a fekete test, mint a másság szinonimájával. Művei megtalálhatók a Tate Modern gyűjteményében.
Jenny Saville
Jenny Saville: Reverse 2002-2003 ( Gagogisan Gallery)
A női Lucien Freud-ként emlegetett művész a Young British Artists csoport egyik tagja. 1970-ben született Cambridge-ben. A Saatchi Galéria futatta be 1994-ben. Tradicionális, figuratív, olaj-vászon festészetet művel, gyakran láthatunk nagyméretű vásznain plasztikai sebészet és balesetek által meggyötört meztelen női testeket.
Julie Merethu: Stadia 2004
1970-ben Etiópiában született, egy helyi egyetemi professzor és egy amerikai tanárnő lányaként, 7 éves korában költöztek az Egyesült Államokba.Rétegzős technikával készült nagyméretű festményeinél először akryl festékkel borítja be a vásznat, majd különböző eszközökkel megdolgozza. Konstruktivista és futurista gyökerekből táplálkozó absztrakt expresszionista képei architekturális munkáknak tűnnek, oszlopok, homlokzatok ismerhetők fel rajtuk, egészében pedig stadionokat, repülőtereket, várostérképet idéznek fel. 2010-ben a Sotheby’s aukcióján 1 millió dollárért kelt el egy festménye, murális munkái közül egy – több magánház mellett – a New York-i Goldman Sachs épületében is megtalálható.
Bridget Riley: Blaze 1. 1962
Az op art királynője. Gondosan megtervezett fekete-fehér művei mintha mozognának, reszketnek, lüktetnek. Riley 1931-ben született egy Norwood-i üzletember lányaként. Művészeti iskolát végzett, majd a hatvanas évek elején egy reklámügynökségnél dolgozott. Első önálló festészeti kiállítása 1962-ben volt, 1968-ban már főállású festőként díjat nyert a Velencei Biennálén. Azt mondja munkáit a természet inspirálja, ami neki nem táj, hanem dinamika és erő.
Vilja Celmins: Cím nélkül 2001
1938-ban Rigában született, 10 éves korában családja kivándorolt Amerikába, festészeti tanulmányait a kaliforniai egyetemen végezte. Fotórealista képei a természet nagyszerűségét hirdetik. Gyakran másolt is természetfotókat, sokszor több hónapig dolgozva rajtuk, alapos figyelmet szentelve az organikus részleteknek, a tökéletlenségeknek. Egy teljes sorozatot szentelt pókhálóknak. 2002-ben a Metropolitan Múzeum retrospektív kiállításon mutatta be életművét.
Lynette Yiadom-Boakye
Lynette Yiadom-Boakye: The Hours Behind You, 2011, olaj-vászon Jack Shainman Gallery, NY
A most 38 éves művész ghánai szülők gyermekeként nőtt fel Angliában, 2003-ban végzett a Királyi Művészeti Akadémián. Túlnyomórészt figuratív festészetet művel, nyers és tompa színekkel festett portréin fiktív fekete arcok és alakok láthatók, konkrét téren és időn kívül, sokat bíz a néző képzeletére, továbbgondolására. A forma, a technika, a szín mélyen gyökerezik a hagyományos festészetben, de a megközelítése nagyon modern. 2012-ben Turner díjra jelölték.
Paula Rego
Paula Rego: egy kép a Dog Woman sorozatból
A portugál művésznő 1935-ben született, biztonságos középosztálybeli családban nőtt fel. Apja munkája miatt költöztek Londonba, művészeti tanulmányait Chelsea-ben végezte. Élete során többször ingázott London és Portugália között, míg 1974-ben Estado Novo rezsimje miatt politikai menekültté vált és végleg Angliában telepedett le. 1962 óta a The London Group művészcsoport tagja. Korai művein a szürrealizmus és Joan Míró hatása érződik, később leginkább a portugál népművészeti motívumok használatát és témaköreit szokták vele kapcsolatban emlegetni. Munkássága során festészet és a sokszorosított grafikai műfajok között igyekezett szintézist teremteni, a hetvenes években kollázsokat készített, a kilencvenesekben gyakran dolgozott pasztellel. Művei politikával átitatottak, sokat foglalkozott feminista diskurussal is. Egyik legismertebb sorozata a Dog Women, ahol a nőket kutyaként, brutális állati lényekként ábrázolja, ellenttartva a férfiak fejében élő, női magatatásról szóló sztereotípiáknak.1977-ben retrospektív kiállítása volt a Tate Liverpool-ban, 2005-ben a Tate Britain-ben.
Maggie Hambling: Hullámtörés 2007
1945-ben született brit festő és szobrász. Portréinak jelentős számban őrzi a National Portrait Gallery, Londonban, de leginkább mégis az Északi tenger hullámairól, a vízről és vízezésekről készült sorozatáról ismert. 2013-ban a szentpétervári Ermitázsban is szenteltek neki egy önálló kiállítást.
Toba Khedoori
Toba Khedoori: Untitled (Doors), 1999, olaj-papír Private Collection, New York and Regen Projects, Los Angeles.
Iraki gyökerekkel rendelkező, vegyes médiális közegben alkotó képzőművész. Ausztráliában született 1964-ben, de Los Angelesben tanult és azóta is ott él és alkot. Ikertestvére Rachel szintén képzőművész.
Geometriai sorozatokat és építészeti modellekre, látványtervekre hasonlító rajzokat és objekteket készít. Munkássága epikus és intim, részletgazdag, mégis homályos. Kubista ihletettségű festményei, rajzai rendszerint tartalmaznak egy fricskát, gyerekkori emlékekből táplálkozik, visszatérő eleme egy régi szoba, ahol felnőtt és amit szeretne megmutatni, a maga furcsaságában és varázslatosságában. 1995-ben a Withney Biennalén, 2005-ben a Velencei Biennalen állított ki.