Október 22-én, életének hetvenhetedik évében, New Yorkban meghalt Armand Pierre Fernandez, művésznevén Arman, francia szobrász

Arman, a francia Új Realizmus (Nouveau Réalisme)-mozgalom egyik alapítótagja, 1928-ban született Nizzában. 1947-ben szülővárosa judoiskolájában ismerkedett meg barátjával Yves Kleinnel, aki a buddhizmusra irányította figyelmét. Miközben Staël és Poliakoff festészetétől inspirált absztrakt képeket festett, Klein kezdeményezésére már 1953-tól happeningeken és akciókon vett részt. 1954-ben egy párizsi galériában találkozott Kurt Schwitters assamblage-ival, amelyek mély benyomást tettek rá. 1959-ben elkészítette első Akkumuláció-sorozatát (felhalmozás), és a fogyasztói társadalmat ostorzó, összegyűjtött szeméttel töltött, átlátszó ládáit, a Poubelles-eket (Szemétládák). A következő évben, válaszként Yves Klein kiállítására, a Vide-re (Üres), amikor a művész üresen hagyva Iris Clert galériáját, azt csak «lelkével» töltötte meg, Arman megrendezte Le Plein-kiállítását (Tele). A galériát úgy telezsúfolta mindenhonnan összehordott tárgyakkal, hogy a közönség az utcára szorult.1960-ban Pierre Restany műkritikus kezdeményezésére, Yves Kleinnel, Daniel Spoerrivel, Martial Raysse-szal, Tinguely-vel és még néhány társával együtt, manifesztumot írt alá, amelyben meghirdették az Új Realizmus-mozgalom születését. 1961-ben újabb sorozatba kezdett, amelynek a «Colères» (Harag) nevet adta. A Harag lényege az volt, hogy különféle tárgyakat, elsősorban hangszereket, darabokra tört, majd azokat önkényes «rendbe» csoportosította. Ezek egyik legismertebbike a zongoradarabokból létrehozott «Chopin Waterloo-ja». 1963-ban hosszabb időt töltött New Yorkban, és attól kezdve idejét megosztva Franciaországban és az Egyesült Államokban élt. Első múzeumi kiállítására 1964-ben, a minneapolis-i Walker Art Center-ben került sor, amit ugyanabban az évben az amszterdami Stedelijk Museum kiállítása követett. 1968-ban szerepelt a kasseli Documenta 4-en, és a Los Angeles-i University of California tanára lett. Az évek során számos akkumulációt hozott létre a legkülönfélébb tárgyakból, festéktubusokból, rádióalkatrészekből, gázmaszkokból, műfogsorokból, babákból, újságokból, szerszámokból, és alkotásai több nagy múzeum gyűjteményébe bekerültek. Yves Klein, Tinguely, César, Pierre Restany és Niki de Saint-Phalle után, az Új Realisták egy újabb jelentős tagjától búcsúzik a képzőművészet világa.