Feminista kiképzőtábor állomásozott május 21. és június 24. között a berlini Neue Gesellschaft für Bildende Kunst (nGbK) kiállítóterében. A helyszín arról ismert, hogy 1969-es alapítása óta bázisdemokratikus szervezetként működik Berlin egyik bevándorlók által lakott környékén, a Kottbusser Tor közelében található Oranienstraßén. A bázisdemokrácia értelmében – a hierarchikus felépítéssel szemben – az nGbK szervezetének tagjai egyenlő döntési joggal bírnak az intézmény működését illetően. A programokat így a különböző területek szakértőiből álló projektcsoport állítja össze az ötletektől a megvalósulásig – alapvetően az interdiszciplinaritás jegyében. Mint a baloldali ellenzékiség egyik meghatározó kulturális helyszíne, az nGbK kiállítások, kutatási projektek, programsorozatok és egyéb események terepeként működik, főként társadalmi, politikai, szociális témafelvetések és kulturális kérdéseket érintő határterületeik számára.
Enna Gerin és Minna Henriksson „Know Your Enemy” című installációja © No play
Ahogyan az nGbK legtöbb programja, úgy a No Play – Feminist Training Camp sem nevezhető a klasszikus értelmében kiállításnak. Az esemény egy olyan programsorozat volt, melynek keretéül a dokumentatív anyagokkal ellátott kiállítótér szolgált. A projekt céljának tekintette, hogy olyan egyre égetőbb problémákra hívja fel a figyelmet, mint amilyenek a gyorsuló európai gyarmatosítási folyamatok, vagy a szélsőjobboldali törekvések előretörése. Az ötletgazdák (Freja Bäckman, Enna Gerin, Merja Hannikainen, Annika Högner, Vappu Jalonen and Clara López Menéndez) a problémák megoldására az önszerveződő ellenállás módszerét javasolták alkalmazni, a kiállítótérben megrendezett eseménysorozat ehhez adott mintákat és támpontokat.
Diana McCarty (jobbra) workshopja © No play
A lehetséges ellenállási stratégiák definiálásához a szervezők feminista és queer álláspontjukat szem előtt tartva tettek fel kérdéseket: mit tehetünk az ellen, hogy kétségbeesetten rohanjunk egy disztópikus jövőkép felé? Milyen feminista stratégiák állnak rendelkezésünkre a szükséges ellenálláshoz és túléléshez, illetve melyek azok, amelyeket tovább kell fejlesztenünk? Milyen kiképzésre van szükségünk mindehhez? Előrébb visz-e a negatív hozzáállásunk, alkalmazhatjuk-e az iróniát stratégiaként?
A koncepció kidolgozásában összesen mintegy 30 résztvevő vállalt szerepet, köztük riporterek, operatőrök, képzőművészek, aktivisták, közösségi szervezők és egy rádiócsatorna vezetője is. A különböző háttér felől érkező résztvevőkkel a szervezők célja a túlélési és továbblépési tervek kialakításának érdekében való közös gondolkodás interdiszciplináris és multiperspektivikus megközelítése és megalapozása volt. A programsorozat mottójaként egy az 1983-ban rendezett Born in Flames című filmből vett idézet szolgált: „Wake up! This is station 2016 on your dial. If you can’t find it then you’re in trouble, sister.” A film egy olyan posztkapitalista disztópiát mutat be, ahol a feminista terrorizmus tör utat magának. A No Play – Feminist Training Camp számára a queer-feminista értelmezés – mely a nem és szexuális irányultságok határainak eltörlését vallja – olyan kiindulópont volt, mely a helyi közösségi szerveződés lehetőségén keresztül kínálhatott kiutat az elnyomás mindennapos megélésére és kezelésére. Ez az irányultság elsősorban a projekt során megvalósuló programok szempontjait határozta meg, melyekben a fő hangsúly a feminista stratégiákra került. Ezek a néhány napos rendszerességgel megrendezett programok (performanszok, workshopok, előadások, filmvetítések, felolvasások, beszélgetések, stb.) voltaképpen annak a „kiképzésnek” az alapját jelentették, melyre a projekt címe is utalt.
Feminist Repair Café © Kunst-Stoffe e.V.
Maga a kiállítótér gyakorlatilag egy projektszobává alakult, ahol az eseményeken kívüli időszakban is lehetősége volt a látogatóknak elmerülni a rendezők által felvetett feminista értelmezés forrásaiban. Erre elsősorban az Andrea Zarza Canova és Miranda Iossifidis által összeállított No Play Listening Lounge szolgáltatott terepet, ahol egy-egy fejhallgatóból helyszíni riportokat, interjúkat, beszélgetéseket, és egyéb hanganyagokat lehetett hallgatni, melyek többek között a British Library Sound Archive és a Pacifica Radio archívumából kerültek az nGbK-ba.
Ezen hanganyagok között szerepelt például Donna Haraway – a társadalmi nemek feminista szakértője – Cyborg Manifestója, vagy Silvia Federici – marxista-feminista aktivista – The Making of Capitalist Patriarchy, illetve The Future of Housework című elméletének szövege. Ezek a munkák a feminista irodalom olyan alapművei, melyek az nGbK projektjéhez hasonlóan az aktuális társadalmi problémák megoldásának feminista olvasatát adják.
Karolina Kucia „glut/glut/glut” installációja az intézet alagsorában talált újrahasznosított anyagokból © No play
Emellett a terem egy-egy kialakított terében lehetősége volt a látogatóknak olyan videódokumentációk megtekintésére, melyek – az International Women’s Space (IWS) jóvoltából kifejezetten a No Play – Feminist Training Camp számára válogatva – a problémák egy-egy konkrét megoldását mutatták be. Itt olyan interjúalanyok (főként bevándorlók) számoltak be személyes krízishelyzetük megoldódásáról, akik civil feministáknak köszönhetik a kiutat. Megjelent a térben továbbá egy falakon átívelő gondolattérkép (Enna Gerin és Minna Henriksson Know Your Enemy című munkája), mely az európai szélsőjobboldal erősödése és a mainstream burzsoá demokrácia térnyerése közti kapcsolatok vizsgálatával foglalkozott. A kiállítótér minden eleme – köztük Karolina Kucia glut/glut/glut című munkája, mely tulajdonképpen a kiállítótér berendezését jelentette – bevonódásra, együttműködésre és együttgondolkodásra invitálta a látogatót. Emellett több olyan installáció és kapcsolódó kutatási, illetve dokumentációs anyag jelent meg az nGbK terében, melyek a No play – Feminist Training Camp című eseménysor előzményének tekinthető négy napos workshop, a No play – Foreplay során jöttek létre.
Training day © Bogyó Virág, Trapp Dominika
A négy napos előkészítő workshop résztvevőinek névsorában Bogyó Virág és Trapp Dominika nevét is megtaláljuk, akik a No play – Foreplay egyes napjain a workshop résztvevőinek étkeztetéséért voltak felelősek. A konyha koncepciójának kitalálásához Virág és Dominika szabad kezet kaptak, így a menüsort a workshop militáns hangulatához igazodva dolgozták ki: egy képzeletbeli háború lehetséges stációi (kiképzés, csata, vereség/hadifogság, győzelem) ihlették a tematikus napokat. Ennek megfelelően az első nap (training day) mint „queer kiképzőtisztek”, második nap (battle day) mint „szexi katonanők”, harmadik nap (day of the loosers) mint „konzervatív háziasszonyok”, negyedik nap (day of the winners) pedig mint „urbánus-törzsi raver nővérek” készítették el és szolgálták fel a napi ebédet. A menü tételei közt olyan fogások szerepeltek, mint: kamra proteinshake, vákumcsomagolt katonai fejadag, kelkáposzta főzelék, vagy „cyber-törzsi kása” és „kaisersjófű forrázat”.
Battle day © Bogyó Virág, Trapp Dominika
A projekt időtartama alatt megrendezett kapcsolódó programok többnyire radikális feminista értelmezésekre és queer elméletekre építő események voltak, mint például a rio de janeiro-i MC Xuparina performansza, a bármely nemhez való tartozás elutasításáról; az International Women Space In Our Own Words című munkájához kapcsolódó felolvasóest; vagy Julia Bonn, Alice Münch és Inga Zimprich feminista egészségüggyel foglalkozó workshopja. A legérdekesebb program talán a Feminist Repair Café elnevezésű rendezvény volt, mely a “to learn things by doing them yourself” alapgondolatra épült. A projekt keretében a látogatók az nGbK terében felállított „szerelőműhelybe” vihették elromlott, vagy annak tűnő elektronikai eszközeiket, melyekről ott helyben megállapították és elmagyarázták, hogy tényleg véglegesen tönkrement-e, vagy még javítható az adott eszköz. A projekt mint szemléltetőmodell a társadalmi problémák megoldásának lehetőségeire próbált rámutatni.
Feminista kiképzőtér Wassan Ali fényinstallációjával © No play
Bár a kiállítótérben több példa is megjelent a tárgyalt stratégiák eredményes megvalósulására, kérdés, mennyiben lehet kizárólagos mindehhez az a vállalt queer-feminista értelmezés, mely a programsorozat alapját jelentette. A felvetett, megoldásra szoruló problémákat mindenesetre szinte minden európai ország ismeri, a javasolt válaszok és megoldások pedig fontos kiindulópontként szolgálhatnak bármely közösségi alapon szerveződő csoport számára. S ezekre nem egy utópikus jövőben, hanem akár már ma szükségünk lehet.
Nyitókép: Minna Henriksson munkája. Fotó: minnahenriksson.com