E sorok írójának lehetősége volt egyszer interjút készíteni Türk Péterrel. Egy békásmegyeri lakótelepi lakásban, szűkös terek és szűkös viszonyok között. Akkoriban a művész a Nemzeti Sport című napilap sportfotóit tanulmányozta, a jelenetek dinamikáját, drámáját, a képeket finom vonalakkal átrajzolta, csak az erővonalakat és a kontúrokat jelenítve meg, egészen addig, amíg az alakok már felismerhetetlenekké váltak, csak a sűrű vonalak élő, eleven sodrása mutatkozott a papíron. Az emberalak eltűnt, a mozgás ottmaradt. Valami mást keresett a látványban: metafizikusat, emberen, természeten túlit. A mindenség mintázatát, az isteni megnyilvánulását. Mint abban a lélegzetelállító műben, amelyet a Kiscelli Romtemplom terében hozott létre 2014-ben, téglákból. Város, de nem az, labirintus, de mégsem, makett, amely mellett az ember nagynak tűnik, de közben hatalmas is, amelyben elveszünk. Racionális és mégis transzcendens konstrukció. Türk Péter halálával a titkok elmondatlanok maradtak. Most „istentapasztalata” előtti és utáni életművét mutatja be a Ludwig – azt kell mondanunk, végre. Fontos munkásság volt az övé.
Ki? Türk Péter
Hol? Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1.
Mikor? június 24-ig
A múlt héten már felhívtuk a figyelmet a megfiatalabbakat bemutató Küszöb Fesztivál kiállításaira. A kisintézményeket összefogó és a pályakezdésre koncentráló sorozat központi kiállítása az OSA Centrális Galériájában látható, és a Küszöböt megelőző munkát mutatja be. Hosszabb időn át, szinte terapikus beszélgetéseken, foglalkozásokon igyekeztek tisztázni a szereplők a helyzetet és a helyzetüket, feloldani az idehaza egyre nehezebbé váló pályára lépés frusztrációit. Tudatosítani az intézményi, személyi, társadalmi problémákat és a lehetséges, adható válaszokat. Működnek a metaforák: a terápia a testi-lelki állapotot jobbá tevő módszer, hogy aztán magabiztosabban lehessen ostromolni a küszöböt? Különös, merthogy a küszöb, noha el lehet benne botlani, elvben nem volna akadály. Itt azonban mégis, olykor derékig, fejtetőig érő.
Kik? Balla Csönge, Balogh Viktória, Demeter Dávid, Dobokay Máté, Kazsik Marcell, Lima Victor, Molnár Judit Lilla, Secco & Fresh.ko (Keresztesi Botond és Szigeti Árpád), Thury Lili, Tóth Balázs Máté
Hol? OSA, 1051 Budapest, Arany János u. 32.
Mikor? június 10-ig
Na jó, csapjunk bele. A migráció kifejezést ma szinte lehetetlen idehaza kimondani, akkora hisztéria épült köré, annyi előítélet és téveszme kapcsolódik hozzá. Gondosan megtervezett és felépített félelemben élünk: a tervezők, építtetők és kivitelezők egyszerűen nem akarják, hogy eloszoljon a félelem és normális párbeszéd indulhasson el a migráció kérdéséről. El is érték ezt a szerény célkitűzést. Már csak ezért is fontos minden olyan művészeti kezdeményezés, amely oldani akarja ezt a helyzetet. Az ENSZ Migrációs Ügynöksége, az IOM Magyarország szervezésében, több ország egyeztetett programjába illeszkedő művéaszeti pályázat zajlott erről a korszakokon átívelő kérdésről. A pályázat eredménye és vele együtt (párhuzamban) személyes tárgyak, emlékek együttese látható ezen a kiállításon. Egy olyan helyszínen, amely talán nem a kortárs művészetről volt ismert eddig. Érdekes kirándulás, elgondolkodtató felfedezések lehetősége – és már csak két napig tart.
Hol? Pintér Galéria, 1055 Budapest, Markó utca 3.
Mikor? május 12-ig
A nyitókép A megnyitón nem lehet kiállítást nézni című sorozat része, és
Kovács Lilla Blanka Műanyagba zárt önbizalom című kiállításán készült a BRFK Galériában. Fotó: Erdei Krisztina
