A decemberi hazai aukciós szezon egyik váratlan eredménye volt, hogy Mednyánszky László: Itatás a Tátrában című, 6,5 millió forintról indított festményét a kikiáltási ár csaknem tizennégyszereséért, 90 millió forintért ütötték le a debreceni Villás Galéria árverésén. Nem mellesleg: Mednyánszky életműrekordja egycsapásra a háromszorosára emelkedett. Jól ismert, többszörösen kiállított és reprodukált műről van szó, ezért a sokszorosan túlszárnyalt kezdőárak leggyakoribb okai – például, hogy a mű az ismeretlenség homályából bukkant elő, vagy attribúciója vitatott – itt nem jöhetnek szóba. Hogy mi áll valójában e meghökkentő áremelkedés mögött, azt leginkább az új tulajdonos, vagy a vele szemben alulmaradt licitáló tudná megmondani.
Mednyánszky László: Itatás a Tátrában, 1990-1905 között, olaj, vászon, 70 x 100 cm.
Forrás: villasgaleria.hu
Találgatások helyett inkább nézzük meg, mennyire számít rendkívülinek egy ekkora licitemelkedés a nemzetközi piacon.
A nagyon olcsó tételeket figyelmen kívül hagyjuk, hiszen egy néhányszáz dolláros nyomatért anélkül teheti le a kikiáltási ár sokszorosát egy gyűjtő, hogy feltétlenül szem előtt kelljen tartania döntésének befektetői racionalitását. A milliós tételeknél már általában más a helyzet.
Mint ahogy arról annak idején beszámoltunk, az utóbbi évek legnagyobb szenzációját a licitnövekedések tekintetében a kölni Lempertz Aukciósház szolgáltatta 2014-ben, amikor egy ismeretlen festő korábban Govaert Finck holland mesternek tulajdonított olajképe becsértékének (tehát nem is az annál nyilván jóval alacsonyabb kikiáltási árának) több mint a százszorosáért, 15 ezer helyett 1.525 ezer euróért kelt el.
A többrésztvevős heves licitcsata azt sejteti, néhány gyűjtő szentül meg volt győződve arról, hogy a mű alkotója valójában Rembrandt volt. Ha ezt az álláspontot a Rembrandt-ügyben mértékadó szakértők többsége egyszer magáévá teszi – ez mindeddig nem történt meg – akkor a nyertes angol licitáló élete üzletét ütötte nyélbe. Ellenkező esetben azzal vigasztalódhat, hogy igen kvalitásos mű került a birtokába. Itt tehát egyértelműen az attribúció körüli eltérő nézetek okozták az elképesztő mértékű áremelkedést, mint ahogy általában is ez a leggyakoribb ok.
Holland iskola, Rembrandt köréből: Engedjétek hozzám a kisdedeket, olaj, vászon, 103,5 x 86 cm.
Forrás: lempertz.com
A legnagyobb nemzetközi online adatbázis, az artprice most a 2015-ös eredményeket vizsgálta meg ilyen szempontból, s noha százszoros emelkedések tavaly nem voltak, a debreceni Mednyánszky-kép így sem került fel a licitugrások toplistájára. Az elemzés alapja a becsérték és nem a kikiáltási ár volt. A top 10-es listán szereplő tételek közül 6 kínai vonatkozású, ami az ottani piac hektikusságát ismerve nem meglepő. Ugyanakkor téved, aki azt hiszi, hogy ezek az esetek a kínai aukciósházak tapasztalatlanságára vezethetők vissza, ugyanis valamennyi érintett tételt a Christie’s vagy a Sotheby’s aukcionálta New Yorkban vagy Párizsban.
A 6 tétel közül 4 „X.Y.-nak tulajdonítva” jelzéssel került kalapács alá, s a tárcsákat emelő kezeket nyilvánvalóan az a hit mozgatta, hogy – az egyébként különböző korokból származó – művek szerzői valóban az érintett mesterek. A legnagyobb licitemelkedés 61-szeres volt és egy olyan, 11 méter hosszú papírtekercshez fűződik, amit Gu Quannak, a XVIII. században uralkodott Qianlong császár udvari festőjének tulajdonítanak. Ennek ára 89 ezer dolláros becsértékéről csaknem 5 és fél millióra ugrott; a többi kínai művész esetében az emelkedés 20-35-szörös volt.
Gu Quannak tulajdonítva: Ötszáz Luohan, XVIII. század, papírtekercs, tus, 32 x 1131 cm. Forrás: christies.com
Némiképp más a helyzet a toplistán szereplő négy európai művésszel. Itt a legnagyobb emelkedés 32-szeres és a XIX-XX. században működött francia Henri Baptiste Lebasque nevéhez fűződik. Az ok itt egyértelműen a festményt kalapács alá vívő kaliforniai Michaan’s Auctions téves értékbecslése: nem a kalapácsár irreális, hanem a ház által megadott 7 ezer dolláros becsérték, aminél még a művész rajzai is jóval többet érnek a piacon. Tanulság, hazai gyűjtők számára is: ha ritkán is, de kisebb, a külföldi munkák terén kevésbé tapasztalt aukciósházaknál lehet még remény a nagyon kedvező vételre – bár éppen ebben az esetben ez a remény gyorsan szertefoszlott, hiszen a mű végül reális árat ért el.
Henri Baptiste Lebasque: Madame Lebasque a lányaival, olaj, vászon, 66 x 81,2 cm.
Forrás: the-saleroom.com
A XVII. századi nápolyi Giovanni Battista Ruoppolo a csendéletek mestere volt. A párizsi Rossini aukciósház egy kitűnő provenienciájú munkáját neki tulajdonított műként indította, két licitáló azonban biztos lehetett a dolgában, mert a győztes által megadott, a becsérték 26-szorosát jelentő 902 ezer dolláros ár a művész számára új rekordot jelent, azaz magasabb minden, kétségkívül sajátkezű munkájáért korábban kifizetett összegnél. Csaknem lemásolta ezt a forgatókönyvet a torinói Della Rocca Aukciósház, ahol a XVI. századi flamand Peter Huys-nak tulajdonított vallási témájú festmény hússzoros licitnövekedés után 208 ezer dollárral ugyancsak majdnem életműrekordot állított fel.
Giovanni Battista Ruoppolonak tulajdonítva: Csendélet narancsokkal, spárgával és articsókával, XVII. század 2. fele, olaj, vászon, 40 x 55 cm. Forrás: rossini.fr
XX. századi alkotás mindössze egy került a listára, méghozzá egy fém díszváza a század legelejéről. Alkotója Jules Auguste Habert-Dys, akinek több munkáját is neves múzeumok őrzik, de neve széles körben kevéssé ismert, és korábban egyetlen műve sem kelt el százezer dollárnál többért. Ezért is keltett meglepetést, hogy egy rennes-i árverőház a 9 ezer dolláros becsértékkel szemben 222 ezerért tudta értékesíteni.
Jules Auguste Habert-Dys: Díszváza, 1905, 43 cm, patinázott bronz, ezüst.
Forrás: rennesencheres.com
Egyértelmű magyarázatot erre még a szakemberek sem tudtak találni, de az aukciók természete már csak ilyen, s valahol el is veszne az izgalmuk, ha minden árat előre meg lehetne jósolni.