- Russia rulez: oroszok vették át az “uralmat” a Viennafair fölött
- A vásár arcai modellszépségű, posztszovjet területekről jövő szakemberek
- Központi kérdés lett idén a “boldogság”. Vajon miért?
- Mindent a vevőért! Célcsoport: az orosz milliárdos gyűjtői kör
- PR-eseményekből nincs hiány, de mi a helyzet a szakmai oldallal?
Amikor Budapesten művészeti vásárt alapít valaki – nem voltak eddig sokan: Budapest Art Fair és Art Market –, szinte kötelező elemként megemlíti, hosszútávú célja, hogy nálunk legyen a régió műkereskedelmi-művészeti központja. Csakhogy itt van, tőlünk alig több mint 200 kilométerre Bécs, egyelőre övék a szerep, a Viennafair is hagyományosan ezt a vonalat viszi. “Ahol a Kelet találkozik a Nyugattal.”
Maga a rendezvény nem régi, az idei a kilencedik vásár, és a második, amelyet orosz tulajdonosok rendeznek. Már épp ott tartottak két évvel ezelőtt a magyar galériák, hogy elgondolkoznak, megéri-e nekik a bécsi art fair, mert úgy érezték túlságosan az osztrák szcénára fókuszál, sem a kelet-európai galériák nem jutnak helyzetbe, sem a híd nem épül, amin átsétálva be lehet jutni a nemzetközi vérkeringésbe. Igaz, akkoriban, a válság teremtette vákumban könnyebben bejutottak, máskor – és azóta sajnos újra – elérhetetlenebbnek tűnő helyekre, Bécs épp nem tűnt olyan fontosnak.
Ám mielőtt a gondolat meggyökerezhetett volna, miszerint a Vienna Art Fair csak az osztrák galériákat hozza helyzetbe, megérkeztek az oroszok, a vásár tulajdonjogát megvette egy Ausztriában bejegyzett, de orosz érdekeltségű cég, a Next Edition Partners és minden megváltozott. Új szelek kezdtek fújni, a tradicióira oly büszke, Sacher tortát majszoló, visszafogott egykori császárvárosban. Megváltozott a vásár neve Viennafair – The New Contemporary, időpontja átkerült tavaszról őszre, hogy ne ütközzön egyik komoly nemzetközi rendezvénnyel sem. Az új team erőteljes marketinggel és médiajelenléttel igyekezett a vásárt újrapozicionálni, friss és dinamikus arculatot adni neki.
A nyilvánosság előtt az egyik tulajdonos, Szergej Szkaterscsikov és az általa kinevezett művészeti vezetők, fiatal, szupermodell külsejű hölgyek, – egyikük litván, másikuk kazah születésű, de mindketten Angliában végeztek, dolgoztak külföldön és most életvitelszerűen Bécsben élnek – képviselték a vásárt, ők lettek a rendezvény arcai. Tele volt és van velük a sajtó, rengeteg interjút adtak, sőt, a plakátokon is ők a modellek. Blogot indítottak, amelyen rendszeresen videobejegyzésekkel jelentkeztek, személyesen vezették az Oroszországból érkező VIP csoportokat. Egy pillanatig sem volt titok: fő célcsoport a nagy orosz műgyűjtők.
Fotó: The New Contemporary
A siker nem maradt el, magánrepülőgépekkel érkeztek a várt milliárdosok, Bécs túlesett néhány reprezentatív partin, zárt körű vacsorán, és jólnevelten elfogadta, hogy ez a pár nap az orosz vendégekről szól. Ám az is vitathatalanul látszott, a művészeti vezetők által meghirdetett koncepció működik, aminek része a különböző művészeti pozíciók keverése, a művészetről való újszerű kommunikáció, kreatív folyamatok beindítása. Mindezt ezerféle projekt segítette elő, egyszerűen szólva, sikerült életet lehelni a vásárba.
Nem kapott nagy publicitást, talán sokaknak fel sem tűnt, de mire eljött az idei vásár, a tulajdonosi körben változás történt. Diszkréten, csendben kivált a tavaly még igen aktív Szkatercsikov, az egyedüli tulajdonos Dmitrij Akszjonov maradt. A biokémikus végzettségű orosz ingatlanfejlesztő maga is műgyűjtő, igaz, gyűjteménye főként hazai darabokból áll, a Viennafairen is az oroszok jelenlétét szeretné tovább erősíteni. Sajtóértesülések szerint ezen a ponton támad ellentét közte és korábbi társa, a “Skate” becenévre hallgató Szkatercsikov között, aki inkább Nyugat Európa felé kacsingatott. Ám a stáb változatlan, élén Vita Zaman, aki a New York-i Pace Galériát vezette, és Christina Steinbrecher, aki az Art Moscow vezetői székéből landolt Bécsben.
Fotó: artPortal
A külsőségek is megmaradtak, változatlanul kirajzolódik a tavaly meghirdetett cél, a gyűjtők minél szélesebb spektrumú kiszolgálása. Kerekasztal beszélgetéseken tárgyalják a gyűjtők szerepét, lehetőségeit, felelősségválallásuk lehetséges módjait a kortárs művészet fellendítésében. A vásár minden eddiginél gazdagabb programkínálattal bír: folytatódik a DIYALOG program, változatlanul a Kaszpi-tengeri régióról szól, de a fókusz Törökországról áttevődik Romániára. A Viennafair zsürijében ebben az évben is jelen van Mihail Pop a kolozsvári Plan B-ből. A kiállítók száma nőtt, a visszatérők mellett három új galéria jött Berlinből, egy-két angol és amerikai, kevesebb az osztrák résztvevő, de a hazai fiatal művészek bemutatkozását az állam is szponzorálja.
Tavaly négy kiemelt ország – négy volt szovjet tagköztársaság – kapott kiemelt figyelmet, az idén Vienna Duet néven Grúzia és Lengyelország művészeti színtere mutatkozik be, non-profit és for-profit szereplőivel. Lesz Balkan(’s) Now videosorozat az ex-jugoszláv országokról. Kiemelt műfaj a szobrászat, ezer négyzetméteres kül- és beltéri projekt mutatja be az osztrák szobrászatot, a tradiciókat, a hatvanas-hetvenes évekbeli alkotásokat, és a mai kortársakat.
Kiemelt téma a boldogság, School of happiness címen futnak az erre érkezett videomunkák a vásár blogján, közülük egy külön Boldogság díjat is kap.
Udo Titz: Jungbauernkalender (részlet), forrás: The New Contemporary
A vásár két, egyenként 5000 euróval járó díjat is kioszt, az egyiket a legfrissebb, öt évnél fiatalabb galériának, a másikat a legkreatívabb vásári standért, a látogatók újszerű megszólításáért egy beérkezett galériának. A Viennafair hangulatát az egész városra ki szeretnék terjeszteni, több kiállítás kapcsolódik hozzájuk Bécs művészeti galériáiban. A vásáron fiatal művészek tartanak tárlatvezetéseket, performanszok, koncertek, filmvetítések, kerekasztal beszélgetések lesznek, megbeszélik a “Mitől lehetünk boldogok, Segít- e benne a művészet?, Kell-e pénz a boldogsághoz? Illetve Mit kell tennünk, hogy elérjük?” – kérdésköröket.
Ellenben a tavaly beharangozott műkincsalapról, az Art Vectors Investment Partnershipről idén szó sincs. Nem kértek be a galériáktól előzetesen pályázati anyagot, pedig 2012-ben egy millió euro értékben választottak a galériák által előzetesen prezentált műtárgyakból. Igaz, egyes szakértők szerint a moszkvai kortárs piac gyakoratilag összeomlott, kérdéses, hogy az orosz gyűjtők milyen arányban vannak talpon. A Viennafair mégsem kiszolgáltatott nekik, már tavaly sikerre vitte a gondolatot, hogy egy art fair-nek nemcsak műtárgyak adásvételéről kell szólnia, hanem a közegről, a társadalomról, valamint folyamatokról, trendekről, s mindezt szórakoztató, energiát sugárzó módokon kell prezentálni.
A Viennafair- New Contemporary 2013 vásáron részt vevő magyar galériák:
Knoll, acb, Deák Erika Galéria, Kisterem, Molnár Ani Galéria, Inda, Viltin és Trapéz.
A vásár október 10-13. között tart nyitva
Bővebb információ: www.viennafair.at/
A cikk lejjebb folytatódik.