A http://www.prae.hu/prae/petitions.php?pid=2090 – általános művészeti portálon aláírásgyűjtést indítottak az elmúlt napok legnagyobb port felvert művészeti botrányáról. Mint, ahogy az Artportálon is hírt adtunk róla – és közöltük mindkét nyílt levelet – a Magyar Műkritikusok és a Fiatal Képzőművészek Stúdiója tiltakozását fejezte ki a Kulturális miniszter 50 milliós támogatásával kapcsolatban. Igyekeztünk tiszta képet kapni, így a témával kapcsolatos írások elolvasása után a következőt látjuk:
2007-ben az NKA elvont 100 millió Ft-ot a Képzőművészeti és az Iparművészeti Kollégiumoktól. 2007 novemberében http://href.hu/x/5963 a Tranzit Art Caféban kerekasztal beszélgetést rendezett az NKA elnöke Harsányi László és Kovács Péter művészettörténész, az NKA Képzőművészeti Kollégiumának elnöke a meghívottakkal.
A vita témája a propaganda szempontból kiemelt Reneszánsz év kapcsán a képzőművészet támogatási rendszere. A Nemzeti Kulturális Alap, valamint a különböző intézmények képviselői olyan kérdésekre „keresték” a választ, mint például: milyen módon alakítható az alkotói támogatás rendszere; milyen eszközökkel segíthető elő minél több külföldi kiállítási lehetőség; hogyan fejleszthető az együttműködés az NKA és a galériák között; a támogatás és együttműködés milyen új formái lehetségesek? A meghívottak névsorából kiderül, még ha mindenki nem is volt jelen a megbeszélésen, hogy már akkor valami készült.
Márciusban jelentette be az Oktatási- és Kulturális Minisztérium (OKM), hogy megállapodást kötött a KOGART Alapítvánnyal a Kortárs Művészeti Gyűjtemény közös támogatásáról, három évre beszáll az alapítvány kezdeményezésének finanszírozásába. …
Az elképzelés szerint öt év alatt, évente legalább száz kortárs művész főműveinek megvásárlásával állna össze a kollekció. A Kogart vállalta, hogy 100 céget próbál megnyerni évi 1–1 millió forint adományozására. Az így összegyűlő 150 millióból mintegy 100 kortárs művészeti alkotást vesznek, amelyből 75-öt a gyűjteménybe helyeznek el, 25-öt pedig elárvereznek, a befolyt összeget pedig jótékony célra fordítják. Mindez a miniszter korábban nyugati mintára meghirdetett arts and business (művészet és üzlet összekapcsolása) programjának jegyében történt, és a tárcavezető hangsúlyozta: ha más, akár állami intézmény von be magántőkét, a tárca ugyanilyen feltételekkel kész azt támogatni. Örömét fejezte ki, amiért öt év alatt 650 milliót lehet fordítani a kortárs képzőművészetre.
Az alapító, Kovács Gábor eredeti szándéka volt továbbá, hogy az alapítvány adott esetben „visszavásárolja a műtárgyakat annak érdekében, hogy a gyűjtemény egyben maradjon”.
Mi a helyzet a nem állami fenntartású közgyűjteményekkel?
A www.hvg.hu a minisztériumtól azt a tájékoztatást kapta, hogy az országos gyűjtőkörű intézmények számára, kortárs művek vásárlásához a minisztérium idén 27 millió forintos pályázati keretet ad. Eseti segítséget pedig megajánl – akár pénzbeli, akár szakmai segítséget –, ha valamilyen egyedi, különösen fontos gyűjteményi kérdésről van szó. Az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) múzeumi kollégiuma pedig a jelenlegi állás szerint 110 millióval gazdálkodik idén, várhatóan ennek a pénznek is lehet gyűjteményépítésre fordítható része.
Az OKM most azt vállalta, hogy – a projekt szemponjából ideális esetben –, ha évi százmillió jön be a cégektől, ötvenmillió bejön az államtól is. Az ötvenmillió tehát nem fix pénz.
A „köz” megnézheti majd, mit vettek a pénzéből, ugyanis a KOGART vállalta, hogy bemutatja az év során megvásárolt 100 művet, kiad egy igényes katalógust, az anyagból kiállítást rendez évente egy budapesti, illetve egy vidéki kiállítóhelyen. Sőt, kétévente egy külföldi kiállítási intézményben is. Az OKM annyit kér, hogy – mint írják – „a fiatal művészek támogatása érdekében a gyűjteményt évente 5–10 millió forint értékben az OKM Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjasainak alkotásaiból gyarapítsák”.
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium írásban adott választ a kérdésekre. Eszerint a Kogart-gyűjteménynek szóló támogatás nem az OKM költségvetéséből történik, hanem a Nemzeti Kulturális Alapéból, ezért a múzeumoktól semmilyen forrást nem von el, ahogy nem csorbította az NKA szakkollégiumainak keretét sem. Az OKM ugyanakkor törekszik rá, hogy a fenntartásában működő közgyűjtemények működése és gyűjteményfejlesztési lehetőségei javuljanak. Hiller István miniszter a Kogarttal kötött megállapodással párhuzamosan fontosnak tartotta, hogy a közgyűjtemények kortárs művészeti alkotások vásárlására fordítható minisztériumi támogatását is jelentősen fejlessze, 50 millió Ft-ra megemelve a keretet. A minisztérium ezzel az együttműködéssel a Kortárs Művészeti Gyűjtemény létrejöttét támogatja, amelynek célja, hogy megszülessen egy, a korunk magyar képzőművészetét méltóképpen reprezentáló válogatás. Ennek létrehozásában az alapítvány kuratóriumán és a jótékonysági bizottságon túl egy elismert szakértőket felvonultató művészeti zsűri is közreműködik.
Máshonnan lehet megtudni, hogy „A zsűri tagjai: Fertőszögi Péter művészettörténész, a Kovács Gábor Művészeti Közalapítvány kuratóriumának elnöke; dr. Hegyi Lóránd művészettörténész, a Saint-Etienne-i Modern Művészetek Múzeuma igazgatója és a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány kuratóriumának tagja; Sinkovits Péter művészettörténész, az Új Művészet című folyóirat főszerkesztője; Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa és Wehner Tibor művészettörténész.”
A névsorból kitűnik, hogy a művészettörténész szakma megosztott a kérdésben, hiszen elismert szakemberek álltak úgymond a Kogart-ügy mellé, míg a múzeumi szakma oldaláról éles támadást intéznek a konstrukció ellen, elsősorban saját alulfinanszírozottságukat kiemelve. Lásd Sasvári Edit cikkét az e heti Élet és Irodalomban. Valamint mint a nyílt levelet kibocsátó szervezet, az AICA magyarországi szóvivője szerint: „a magángyűjtemények mindig is fontos funkciót töltöttek be, mert alternatív gyűjteményeket, értékeket mutattak föl az állami gyűjtés szemléletéhez képest. Ez a Kogart esetében nem látszik kirajzolódni, az alapítvány a helyben járó értékek képviseletében akar missziót teljesíteni. A minisztérium pedig mintha a művészek szociális problémájának megoldását látná elsősorban ebben az együttműködésben. Ha már az üzleti szemlélet kerül előtérbe, akkor az állami jótékonykodás helyett a műkereskedelem fölpezsdítését kellene elősegíteni. A kulturális irányításnak azonban nincs elképzelése sem ezen a területen, sem a leépült állami intézményrendszer jövőjéről. Koncepció hiányában inkább a magánszféra karjaiba menekül.”
A műkritikusok tiltakozásához csatlakozott a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület is. A csoport szerint az OKM a művészet támogatására fordított keretből pályáztatás nélkül, átláthatatlan logikával támogat intézményeket. Kiemelkedően fontos, hogy a fiatal képzőművészek alkotásai olyan közintézményekbe kerüljenek, ahol azok elérhetővé válnak – írják –, az üzleti szférával való kapcsolatokat ennek érdekében kellene bővíteni. Fenyvesi Áron, az FKSE titkára megjegyezte: a Kogartban eddig nem volt helyük a fiatal képzőművészeknek. Bár a miniszterrel kötött megállapodásban évi 5–10 millióból Derkovits-ösztöndíjasok műveinek megvétele is szerepel, föltételezhető, hogy a Kogart raktárra fog vásárolni, saját szempontjai szerint. Egy közgyűjtemény, például a Ludwig Múzeum alaposabb szakismeretekkel tudná ellátni ezt a feladatot – állítja a művészettörténész.
A hvg.hu Mélyi József műkritikust kérdezte. „Az állam kulturális feladatai, kötelezettségei két alapvető ponton is sérülnek itt” – fogalmaz Mélyi. „Egyrészt cserbenhagyja a saját gyűjteményeit, a közgyűjteményeket. Hátrányos helyzetbe hozza őket, miközben gyakorlatilag már így is elengedte a kezüket.” …ebből az összegből el lehetett volna érni, hogy egy magyar állami gyűjtemény az utóbbi 2–3 év legkiemelkedőbb hazai alkotásaiból a lehető legjobb gyűjteményt hozhassa létre. „Ezek a művek így most magánkézbe jutnak” – jósolja Mélyi. „Az államnak kötelessége minőségi gyűjteményeket létrehozni, és az azokhoz való hozzáférést biztosítani. Tehát a kvalitás elve is sérül. A most bejelentett konstrukcióban semmilyen biztosíték nincs arra, hogy minőségi gyűjtemény jön létre. A KOGART kuratóriumát nem az állam bízza meg, az, ami ott történik, nem az állam kompetenciája.”
Cikkek, melyek a témával foglalkoztak
A prae.hu cikke – http://www.prae.hu/prae/petitions.php?pid=2090
Az index cikke
A HVG online cikke – http://hvg.hu/kultura/20080327_hiller_aica_okm_kogart.aspx
A Népszabadság cikke http://www.nol.hu/kultura/cikk/487202/
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) hivatalos honlapjának írása: 2006. december 6. (!!) http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=1703&articleID=228226&ctag=articlelist&iid=1
Hiller István saját honlapjának cikke – http://www.hiller.hu/article_details.php?id=585
A Magyar Nemzet írása – http://href.hu/x/59kj
A Kogart válasza – http://www.kogartkortars.hu/