Mi van akkor, ha a táj, amelyet látunk, amelyben sétálunk, vagy éppen ahol élünk, valójában nem táj? Hanem emberi beavatkozások nyomán létrejött, vagy akár létrehozott képződmény. Anca Benera és Arnold Estefán azt vizsgálják, hogy a táj, mondjuk így, a növényi szféra mennyiben politikai és ipari munka eredménye és mennyiben a természet fejlődéseképp alakult ki. És ha az előbbi felülírta az utóbbit, akkor miért, mi okból és milyen módszerekkel. Mesterséges szigetek, ki tudja milyen logikák alapján, ki tudja, kik által meghozott döntések nyomán emelt hegyek, obskúrus direktívák szerint, invazív fajokkal benépesített vidékek. És persze a gazdaság könyörtelen folyamatai: gyémántbányászat a tengerek mélyén, a termelés kizsákmányoló és tájátalakító logikái. Csakhogy a művészek továbbmennek ezeknél is: a táj, mint mimikri, mint a határtalan politikai-hadi képzelet és gépezet fegyvere. Amikor a természet valaminek az elfedésére szolgál, majd mikor már haszontalanná válik, magára hagyják és önállóan kezd élni. Komoly biológiai, geológiai vizsgálatok is megelőzik olykor Anca Benera és Arnold Estefán műveinek létrehozását. Regisztrált, dokumentált, majd metaszintre emelt változások. Közben pedig ott a kiszámíthatatlan és a rejtélyes is: a kiállítás egyik fő eleme a Hirosimában, a pusztítás nyomán, a kietlen nukleáris romokon, törmeléken megjelenő élet első jele, a matsutake gomba, amely a kiállítótérben is megtelepszik, növekedésnek indul, sőt, a hangjait is meghallgathatjuk.
Kik?
Anca Benera és Arnold Estefán
Hol?
Trafó Galéria, 1094 Budapest, Liliom u. 41.
Mikor?
december 5-ig
Egy éve zajlott, de most sem akar még véget érni. Az SZFE diákjainak (és oktatóinak) lázadása az egyik legmegindítóbb és – nyugodtan mondhatjuk – legfelemelőbb esemény volt az elmúlt évtizedek különféle, általában reménytelen küzdelmeiben, amelyet elnyomott csoportok folytattak az aktuális hatalmakkal, kormányzatokkal szemben. Persze ez a jelenlegi hatalom az első a rendszerváltás után, amely ténylegesen szögescsizmát húzott és a szabad gondolkodás és szabad oktatás nyakára lépett – az eddigiek, a kritika elnémításában megelégedtek többnyire csupán az anyagi ösztönzőkkel. Tizen-huszonéves fiatalok mutattak példát (és adtak leckét) bátor viselkedésből, kiállásból és igazmondásból egy olyan társadalomban, amely lassanként elfelejtette, vagy eltemette magában ezeket a gyakorlatait. És lényeges az is, hogy itt mégiscsak színházi- és filmes hallgatókról van szó, akik tudják, mi az, hogy hatás: a tavaly október 23-i Egmont nyitányt a Rákóczi úton nem lehet elfelejteni, és még a fent említett szögescsizmás hatalom pohos propagátorai sem nagyon tudtak rá mit mondani. Fotók ezrei készültek az egyetemfoglalás több mint 70 napja alatt, ezekből látható most jópár. Még két napig, a Patyolatban. Ami végül is, egy tisztító.
Kik?
Cseke Tamás, Forrás Anzs, Fuchs Máté, Lehr Juhász Péter, Pálfi Szabolcs, Schór Ádám és Todoroff Lázár
Mikor?
október 30-ig
Hol?
Patyolat / PRÓBAüzem, 1082 Budapest, Baross utca 85.
Beyond the Cloud
Leállnak az autógyárak, mert kevesebb a chip, visszaesik a mobiltelefonok gyártási volumene, mert kevesebb a ritkaföldfém, hiány lép fel ebből és abból, akadozik az alapanyagok előállításának és a kész termékek legyártásának láncolata. Az utóbbi hetek híreiből válogattunk. Az, hogy a fogyasztás mögött ott húzódik egy irdatlan méretű termelési struktúra, kíméletlen nyersanyag-kitermelési folyamat, a gyártás, felhasználás és amortizáció egyre gyorsabban pörgő körforgása, csak akkor válik igazán láthatóvá, ha a korábban gördülékeny folyamatok megakadnak. Ez a kiállítás épp ezt a fizikai folyamategyüttest vizsgálja, az információs technológia mögötti anyagszerűséget, a (ki)termelést és annak hatásait. Sőt, az egész „stack”-et, vagyis azt a szuperrendszert, amely magába foglalja a föld nyersanyagait, a technológiai eszközöket, az adatközvetítési folyamatokat, a hálózatokat, felhasználókat és interakcióikat. Ha azt hinnénk, hogy az adatnak nincs fizikalitása, tévedünk. A kurátori szöveg szerint az „alkotók munkái az óceánok mélyére, Hollandia egyik adatközpontjába és a Londoni Fémtőzsdére vezetnek minket, hogy visszataláljunk technológiai eszközeink és webes interakcióink gyökereihez”. Mondhatnánk úgy is, hogy sétánk során, amit a Trafó Galáriában elkezdtünk megismerni, azt most itt folytathatjuk és tovább mélyíthetjük.
Kik?
Batke Bendegúz, Lucas De Ruiter, Dublecz Dániel, M. Kállai Kata & Kállai Zsuzsa, Anna Diljá Sigurdaróttir.
Kurátor: Viski Noémi
Hol?
1111, 1111 Budapest, Kende utca 1.
Mikor?
november 17-ig
A nyitókép Erdei Krisztina fotója.
