Ötvös Zoltán pályája elején álló fiatal képzőművész, nyugodt szívvel választhatta volna a technorealizmust vagy az intermédiát is. Mégis, a hagyomány egy csöndesebb, de annál gazdagabb örökségéhez tért vissza: a plein airtől a Gresham-körig nyúló klasszikus modern tájképfestészethez. (Kissé furcsán is mutat a trendi kortárs képzőművészeti kiállítótérben.) Ötvös naplószerű festményekben dokumentálta az elmúlt év utazásait. Az utazó tájfestő toposzában van valami szívet melengető századfordulós varázs. Amikor még egy piktor leutazott Abbáziába meglesni az Adria felett szikrázó sugarakat vagy ellátogatott a legendás Taorminába, a világ legszebb naplementéje miatt. Az érzékeny művész bejárja a csodálatosabbnál csodálatosabb tájakat, s túláradó érzelmi reflexióit könnyed ecsettel örökíti meg. Ez a romantikus tradíció él tovább Ötvös képeiben is. (S ha már a romantikánál tartunk: a táj legalább annyira inspirálja a művészt, mint amennyire az alkotó vetíti bele saját lelki állapotát a természetbe.) Vannak könnyed vonásokkal felvázolt tengerparti tájak, öblök, tükröződés, szürkület a Balatonon. Érzelmi látleletek, a természeti tájélményre szeizmográfként reagáló alkotótól. De Ötvös néha túlemelkedik a lírai hangulatfestészeten, mint régi utazófestő társai, ő is a Nagy Motívumot keresi. Egy háromszögletű fenyőben, egy magányos olajfában meg is találja – az ember szimbólumává átlényegült természeti látványt!
2006. január 20.–2006. március 11.
Dovin Galéria
Ötvös Zoltán kiállítása a Dovin Galériában
Ötvös Zoltán pályája elején álló fiatal képzőművész, nyugodt szívvel választhatta volna a technorealizmust vagy az intermédiát is.