Kényes egyensúly – Böröcz András legújabb, a 2B Galériában látható tárlatának meghívóján, hintaszéken ülő figura látható. A kifejezés a kortárs magyar művészet helyzetére is illene, különösen azok után a nemtelen támadások után, amelyeket a galéria nemrégiben a Ráday utcai pályázat után kapott ellenfeleitől. A pályázat nyerteseként hamarosan az ottani kiállítóhelyen működhet tovább a galéria. A legújabb Böröcz-tárlat talán a régi óbudai kiállítóhely utolsó, ám annál izgalmasabb bemutatója. Annál is inkább, mivel azt is jól érzékelteti, hogyan őrizhető meg az a bizonyos kényes egyensúly a szakrális és profán, a tradicionális és modern, a kollektív és egyéni értékek között. Hiszen a vértanúként tisztelt Sebestyén áll a kiállítás középpontjában, aki a legnépszerűbb szentek közé tartozik. Mint segítőszenthez fordultak hozzá, pestis és más – embereket vagy állatokat pusztító – járvány idején. Számos testvérület és kézműves-céh tisztelte védőszentjeként, ereklyéinek birtoklásáért több helység vetélkedett. A művészet Sebestyén vértanúságát sokszor választotta témájául, és számtalan változatban dolgozta föl a mindenkori ízlésnek megfelelően. Több oka is volt annak, hogy a művészet számára ilyen fontos volt Szent Sebestyén. Egyrészt ez egy romantikus szenvedéstörténet, tele csodás eseményekkel, hirtelen megtérésekkel és a keresztény hit védelmét szolgáló terjedelmes szónoklatokkal, mely minden korban felkeltette a hívek érdeklődését, másrészt, amiről kevés szó esik, azért, mert a nyilakkal átlőtt vértanú csodálatos módon nem pusztult el, s bármilyen borzalmasak is az alkalmazott kínzások és a halál módjai, alapjában véve nem árthatnak a hívőnek, hiszen ő halhatatlan. Harmadrészt azért, mert a meztelen test ábrázolása a gótika vagy a barokk művészetének ugyanúgy módot adott a szenvedélyek ábrázolására, ahogyan a reneszánszban az arányrendszer szabályainak a tanulmányozására. A 2B Galéria tárlatának két, XVIII-XIX. századi faszobra szépen példázza a népi formaalkotás sokszínűségét, a grand art javai leszállásának különböző útjait. A XX. század kiemelkedő mesterei közül Perlrott Csaba Vilmost a 20-as évek elején készült nyomat, Bernáth Aurélt 1916-os, igen expresszív festmény képviseli, míg gróf Batthyány Gyulát meglehetősen homoerotikus hatású kompozíció.
Mindez valójában csak „felvezetés” persze, vagy éppen annak a ténynek a megerősítését szolgálja, hogy Böröcz milyen erőteljesen elrugaszkodott a tradíciótól mind anyagválasztását, mind hangütését illetően. Miközben „mások”, a Böröcz-életműbe nagyon is szervesen illeszkednek az alkotások, hiszen ahogyan a rajzok egy része érzékelteti, már a nyolcvanas években, a Böröcz-Révész performananszokon is felbukkan a motívum, afféle XX. század végi commedia dell” arte szereplőjeként, igaz, alárendelve az akkoriban emblematikusnak számított dinnye- és téglafejű figurák között. E performanszok spontaneitásához volt hasonló, ahogyan mintegy a szórakozott faragcsálás eredményeként megszülettek Böröcz első ceruzaszobrai, hogy a Magritte-i bon mot-hoz hasonlóan tudatosítsák nézőjükkel: Ez nem ceruza – hanem valami más. Tragikus és komikus hősöket formáznak Böröcz ceruzafigurái, amelyek sora a kilencvenes évek közepétől úgy évente gazdagodott egy-egy Szent Sebestyén-szobrocskával is. A parányi ceruza-nyílvesszőkkel megsebzett test később dimenziót váltott, megnőtt, sajátos környezettel, doboz-kulissza szereplőjeként jelent meg. Mondhatni köré épült az univerzum, amely Böröcz felfogásában egyszerre nagyszerű és sajnálatra méltó, ahogyan a halandó-halhatatlan szent is, akiben egyszerre fedezhető fel a szent és a profán, a magasztos és a kifigurázásra méltó, azaz minden, ami emberi.
P. Szabó Ernő: Szent Sebestyén a 2B Galériában
Kényes egyensúly - Böröcz András legújabb, a 2B Galériában látható tárlatának meghívóján, hintaszéken ülő figura látható. A kifejezés a kortárs magyar művészet helyzetére...