E cím egyáltalán nem félrevezetés; sőt, nagyon is szabatosan fedi a tárlat koncepciójának tartalmát. Vető, mint sokat tapasztalt, sokat megélt személy már jó ideje olyan művészetet hoz létre, ahol a semminek nagyon komoly szerep jut. Más szórendben: a szerepek közül annyit bocsátott el, amennyit csak lehetséges. Szerep lehet például egy üzenet a kép csontvázán, vagy egy személyes probléma megoldási kísérlete egy üres papírlap megtöltéseként, sőt, még egy egyéni alkotói ismertetőjegy ismétlése (vagy egy új bevezetése) is szerep. A legtöbb ok, amiért egy képzőművész művet hoz létre, Vetőnél – szerintem – hiányzik.Az, hogy irtózik a megjelenítendő téma gondolatától, s a témáról történő lemondás nyomán keletkező űrt sem hajlandó önmagából keletkezettekkel kitölteni, egy tudatos állásfoglalás bizonyítéka. Ezt az állásfoglalást egy világnézet alapozza meg. A világnézetet visszaolvashatjuk e képekből: ezt lehet, hogy egy képlet allegóriájával tudom legjobban megvilágítani. A képletben számként csak nulla szerepel, mindenféle transzformációk, kombinációk bűvészete után azonban mégis végtelen sok minden kijön belőle, amikről már lehetetlen azt állítani, hogy ne valamik lennének. Ez a képletben megfogalmazni próbált világlátás a fehér ember realitását káprázatként értékelő keleti vallásoké is, melyeket Vető behatóbban ismerhet.
Semmi-nyersanyagokat, mint a pukkancsfólia – digitalizál a művész, melyek így nullák és egyek soraivá semmisülnek meg még tovább, hogy ezekre, már új nyersanyagként ráereszthesse a photoshop agyafúrt átszámolási, újraszámolási intelligenciáját. A photoshop nem tévedhet, de a semmivel becsapható – rövid úton elkezdi utánozni a látszatvilág-teremtés folyamatát. Ezerszín csupaminta tarkaságot teremt az átlátszó unalomból. Ezzel az okoskodással megvédtük a műveket, és nagyon komolyan vettük magunkat is.
Vetőben ez is üdítő tudniillik, hogy tilos komolyan venni, amellett, hogy nem érdekes, van-e tilos, vagy nincs. Játékossága, nemtörődömsége nélkül emészthetetlenül nyomasztó lenne számunkra igazsága, vagy jól célzott kérdéseinek megválaszolatlansága. Magát a pukkancsfóliát sem muszáj föltétlenül kizárólag semmi-allegóriának tekinteni. Ha a katonás rendbe rakott, egymástól elszigetelt kis egyenlő levegőbuborékokat vesszük, az egy ijesztő képe lehet egy valóban Vízöntő-kori társadalomnak, hiszen az nagyjából erről fog szólni. E lesújtó olvasat mellett azonban arra a jelenetre is gondolnunk kell, amint a képszállító munkás csomagolja ki a Vető-művet, s egy ideig azt hiszi, hogy ott van, abban a helyzetben, mert meg akarja oldani azt a furcsaságot, hogy már kicsomagolta a művet, de az még mindig mintha…
A többi műről röviden: fénykalligráfiák kollázsa mellett több példánnyal képviselt, a falon is kiemelkedően harmonikus hatást keltő pukkancskonstruktivizmus; négyzetre emelt szuprematizmus; mobilkamerával készített szuperkis realizmus, annyira kicsi, hogy már jó; s egy nosztalgikusnak reklámozható oldalpillantás a régi szerelem múlhatatlanságára.
(Megtekinthető: július 8-ig)
Paksi Endre Lehel: NahTe: Csodálatos semmi – Me-Mo-Art Galéria
E cím egyáltalán nem félrevezetés; sőt, nagyon is szabatosan fedi a tárlat koncepciójának tartalmát. Vető, mint sokat tapasztalt, sokat megélt személy már jó ideje olyan...