E titok-körszobában a neki való emelkedettségben fogant képegyüttest láthatunk. Azonos alakot dolgoz föl mindegyik festmény, öt különböző színben. A téma és a megvalósítás olyan monumentális, hogy a teret szét is robbantja.
Ezek azok a típusú olajképek, melyeknek jót tesz, ha csak önszántunkból mászunk rá a vászon anyagiságát megmutató közelségben a műre. Ráadásul a hegyes, szirtszerű képződmény, mely a képek visszatérő szereplője, még a perspektíva emlékei miatt is inkább távolabb tolna maga elől.
Arról van itt szó, hogy a teremtés korai napjainak tájképeit festő művész most a komor hangulatú, ködben úszó sötét meredélyek amúgy is erősen szimbolikus töltetét besűrítette egyetlen formába; egyben kibújt a Föld szervetlen életet magán hordó korának koloritjából. (Ez az állítás – a teremtés korai napjainak tájképei – csak a leginkább materialista olvasat, és még ugyanebben a gondolatvilágban mozogva arról is ábrándozhatunk Szász eddigi képei előtt, hogy egyfajta tűz általi pusztulást követően is körülbelül ezt láthatnánk jelenleg még inkább zöldellő Földünkön. Nem-materialista értelmezés keretein belül pedig, és a sejtelmesség, köd szereplése alapján úgy is nézhetjük, hogy ez a finomabb anyagi világ, egy köztes lét Danténál bizonyosan kikereshető és azonosítható szomorú szakadékai is lehetnek.)
Az új képsorozat választott formája a tetraéder sárkányszemként is ismert nézete, vagy, ha úgy tetszik, egy kocka ferdén lemetszett sarka a csúcs felől, a testátló irányából szemlélve. Ez az alak lett tagolva a kristály növekedésének ekkora méretekben szabálytalanságokat is megengedő törvényszerűségei szerint. Tekinthetjük ezt a képződményt egy lepusztuló egykori fennsík függőlegesek mentén mélybe zuhanó darabjai közül kimeredő utolsó kőtűként is. A Szásztól ismert ködből sejlik elő, és vagy nem látni az alját, a köd úgy sűrűsödik, vagy a távlat oly roppant – illetve valóban egy lemetszett sarok, és lebeg ebben a materiálisnak gyanús világban.
Az obszidián- vagy lapis lazuli-szín sajtókép mellett meglepetést okozhat a rubinszín, illetve a füstkvarc-szín kristályhegy. Hogy mindezek ugyanazt a – mellesleg tökéletes test (azonos élű és lapú, gömbbe írható) – formát öltik föl, felmerülhet annak eshetősége, hogy itt egy alkimisztikus anyag-tisztulási folyamat akarásának vagyunk tanúi.
Herman Terem – Fészek Klub
2007. június 12. – 2007. június 29.
